Toman József
Versek
Karikatúrák

Toman József

1953-ban születtem. Eredeti szakmámat tekintve semmi közöm nincs a grafikához. A főiskola és egyetem elvégzése után és közben mindvégig népművelőként dolgoztam. 1985-benegy fatális véletlen folytán kerültem kapcsolatba a reklámgrafikával. Az akkori szomszédom nem tudott egy feladattal megbirkózni, megkért, hogy segítsek neki egy "SAJTOS TALLÉR" díszdobozának grafikáját megrajzolni. A feladat váratlanul olyan jól sikerült, hogy ettől kezdve a város vállalkozói "kézről-kézre adva" kerestek meg újabb és újabb megbízásokkal.

Így történt, hogy húsz évvel az után, hogy az Iparművészeti Főiskola tipográfia szakára beadott jelentkezésemre a tanulmányi osztály vezetője azt mondta, hogy ne is reméljem, hogy van esélyem bejutni az iskolába, az élettől mégis csak kaptam némi esélyt, hogy bár most már autodidakta módon, de a magam erejéből e szakma közelébe kerülhessek.

1990-ben a rendszerváltás eredményeként megindult gazdasági mozgásban sorra jöttek létre a kis vállalkozások, vagy alakultak át a régi vállalatok, amelyeknek már megvolt az igényük, hogy vállalkozásaiknak, termékeiknek új arculatot adjanak. Így sorra terveztem az emblémákat, csomagolási grafikákat.

A szerencse tovább kísért amikor - ki tudja honnan tudták meg, hogy szeretem csinálni - de felkértek, hogy a Veszprém megyei NAPLÓ újság részére rajzoljak, karikatúra jellegű illusztrációkat, reklámokat, alkalmi karikatúrákat. Innentől kezdve rendszeresen jelentek meg rajzaim a Magyar HONVÉD, az AUTO PRESS, a MARKETING című újságokban. Az igazi nagy szerelem a VESZPRÉMI HEKUS című újság volt, amelynek alapító tervező grafikusa voltam és három éven keresztül havonta jelentek meg illusztrációim és karikatúráim a lapban. Részt vettem a VESZPRÉMI 7 NAP című városi újság tervezésében, amelynek lapfejét is én készítettem el.

Az újsággrafikák mellett, népművelő munkámhoz kapcsolódva készítettem plakátokat, műsorfüzeteket, kiállítási katalógusokat, meghívókat, képeslapokat. És mindezen közben számtalan újságreklámot, kártya naptárat, fali naptárakat és még az ördög tudja, hogy még mit nem készítettem.

Az alkalmazott grafikához fűződő kapcsolatomat elmélyítette és annak csodálatos új irányt adott az, amikor megszereztem első 286-os computeremet. Egy kis DOS-os grafikai programmal készítettem a Veszprém Városi Televízió képújságját és abba reklámokat /néha animációval kombinálva/ és barátommal közösen játékokat. Az igazi áttörést az jelentette, amikor megtanultam "becsukott szemmel" használni a CorelDRAW, a PAINTER a PHOTOSHOP és a PAGEMAKER programokat.

Veszprémben, Magyarország legmodernebb honvédségi művelődési házában tudtam otthont szerezni a megszűnt veszprémi VÁÉV Építőipari Vállalat Bakony Néptánc Együttesének, megmentve ezzel, értékes ruhatárukat és folyamatossá tudtam tenni működésüket, számos elismerés és külföldi turné lehetőségét elősegítve. Boldoggá tesz, hogy a Honvéd Bakony Néptánc Együttes még ma is él és híre országhatáron túl is szárnyal.

1995-ben családommal a szülőfalumban épített házunkba költöztem, ahol megalapítottam aTOMANgrafika Bt. saját vállalkozásomat.

2002-ben Tordas falu önkormányzati képviselőjévé választottak. A Kulturális Bizottság elnöki feladata számomra jelentős közéleti megbízatást nyújtott.

Édesapám közéleti munkáját követve próbáltam képességeimnek megfelelően a falu közösségének művelődését irányítani. Büszke vagyok a tordasi honlap, a www.tordas.hu külföldön is látogatott, fiatalok aktív közreműködésével kialakított, bővített oldalaira.

A Tordasi Pilikék országos és határon túli sikereire, a közös erővel megteremtett, önálló általános és művészeti iskolánkra, a gyermekeinknek átadott eredeti művészeti és zenei oktatásra, a magyar művészet valódi értékeit felmutató sajátosan népi "tordasi" HANGYA szövetkezeti mozgalmat újjáteremtő összefogásra, a tordasi kulturális napokra, a Tordason élő művészek önálló és sikeres bemutatására, a megújult könyvtárra, a Hangya kiállításokra és a tordason élt emberek visszatérő találkozóira.

Tordas, 2006. október