A beszéd és gondjai
A beszédfejlődés menete (Szabóné Vékony Andrea, logopédus)
Olvasási gondokról
Az írás és annak gondjai
Fogyatékos gyermekek (Molnár László, gyógypedagógus-logopédus, közoktatási szakértő, főtanácsos)
Galéria

A beszéd és gondjai - logopédus szemmel

Aki nem tud kommunikálni, nem tud gondolkodni, könnyen perifériára szorulhat.

A hangzó beszéd az embert mindenektől megkülönböztető sajátja; a magyarul hangzó beszéd egyszerre nemzeti kincsünk és egyéni tulajdonunk. Kodály Zoltán szavai szerint "semmi sem jellemző annyira, egy nyelvre, mint sajátos hangzása. Olyan ez, mint a virág illata, a bor zamata, a zománc, az opál tüze. Megismerni róla a nyelvet már messziről, mikor a szót még nem is értjük."

Lap tetejére

A beszédfejlődés menete

 

A beszédnek alapvetően két nagyon fontos mozzanata van a beszédészlelés-megértés és a kivitelezés. A gyermek beszédelsajátítása folyamán szoros kapcsolatban fejlődik mind a percepciós, mind az artikulációs bázis. Elsődleges azonban mindig a beszédészlelés-megértés, majd ehhez kapcsolódóan a beszédhasználat fejlődése.

A beszéd megfelelő elsajátításához alapvetően 4 alapvető dolog szükséges:

- ép beszédszervek

- ép hallás

- ép idegrendszer

- beszélő emberi környezet.

Amennyiben ezek közül bármelyik sérül, vagy hiányzik, a beszéd nem, vagy nem megfelelően alakul ki. Ezt láthatjuk az egyes beszédhibáknál, nyelvi zavaroknál. De most nézzük, hogyan történik a normál beszédfejlődés:

Egyes kutatók már az anyaméhen belüli intrauterin életben megfigyeltek elemi kommunikációt. Truby vizsgálatai azt mutatták, hogy a magzat az anya beszédének ritmusát, prozódiáját, intonációját érzékeli. A kutatók szerint a terhesség idején egy meghatározott percepciós feltételrendszer alakul ki, amire a gyermek a születés után építeni fog.

Születés után az első kommunikációs kapocs az újszülött és a környezete között a sírás, amely már közvetlenül a születést követően hallható. Az első időszakban elsődlegesen a beszédészlelés-megértés fejlődik. Két hetes korban az újszülött már képes az emberi hangot más hangoktól, pl. dobpergés, csengő hangja megkülönböztetni.

A sírás, mint kommunikációs forma hamar differneciálódik. Gósy Mária 6 hetes kor körül már 4 fajta megkülönböztethető sírásnemről beszél:

a. Fájdalomsírás magas, erős hang, ami egy idő múlva halkul

b. Éhségsírás magas erős sír hangon végig

c. Kisebb kellemetlenségek miatti sírás nem túl hangos sírás

d. Unalomsírás kis intenzitású sírás.

2 hónapos kortól 6 hónapig tart a gagyogás 1. szakasza. Ekkor kezd el az újszülött a sírástól eltérő hangokat használni. Ezek többnyire kisebb energia kifejtését követelő hangok, és jellemzően a különféle nyelvi környezetben felnövő csecsemőknél hasonlóak. Emellett mindenfajta más hangprodukciót is találunk; pl. cuppogás, gurgulázás, amik mind funkciógyakorlások, izomtréningek. Mindez még akaratlan, funkcióörömet nyújtó játék a hanggal, mely leginkább akkor figyelhető meg, mikor a csecsemő jól érzi magát, pl. fürdés után.

A beszédészlelés fejlődését jellemzi, hogy a csecsemők 2 hónapos kortól az emberi hang emocionális megnyilvánulásait is érzékelik.

6-8 hónapos kor a gagyogás 2. szakasza. Ekkor már eltűnnek azok a hangok, amiket a környezet nem erősít meg, csak az adott anyanyelvre jellemző hangokkal találkozhatunk. A magyar nyelvben a magánhangzók közül kezdetben az a-t, á-t hallhatjuk, míg a mássalhangzók közül a két ajakkal képzett p, b, m, a leggyakoribb. A későbbiekben természetesen fokozatosan a többi beszédhang képzése is kialakul. Megjelenik az ún. cirkuláris reakció, vagyis a csecsemő kiejt valamit, ezt az anya megerősítve utánozza, majd a csecsemő megismétli. Ez az akusztikus visszacsatolás hiányzik a súlyosan hallássérült gyermekeknél. Addig náluk is találkozunk gagyogással, de innen kezdve elsivárosodnak a hangmegnyilvánulásaik.

8-10 hónap az ún. echolálás , vagyis az értelem nélküli utánmondás időszaka. Ekkor már kizárólag az anyanyelv hangjai szerepelnek és itt már nem reflexről, hanem akaratlagosságról beszélhetünk.

1 éves kor körül jelennek meg az egyszavas mondatok, holofrázisok, amiknek szituációtól függ az aktuális jelentése. Ezek a szavak többnyire szótöredékek, hangutánzó szavak, vagy a felnőtt által használt szavak torzításai.

Ekkor globális beszédmegértésről beszélünk, vagyis a hallási információt egészben érzékeli a gyermek és a hallottak, a mimika, a gesztus, a zenei elemek alapján értelmezi azt. Pl. Ne nyúlj a késhez!

1,5 éves korban a gyermekek már összekapcsolják az egyszavas mondatokat, megjelennek a 2, majd a 3-4 szavas mondatok. A mondatszerkesztést alapvetően ebben az időszakban kétféle forma jellemzi: alany+cselekvés (baba sír) és a cselekvés+cselekvés tárgya, helye (adjál kifli).

A globális beszédértés is tovább finomodik. 2 évesen már jól elkülönítik az idegen nyelveket, és azok megértésével nem is próbálkoznak. A gyermek ebben az időszakban fokozottan érdeklődik környezete iránt. Az ún. Mi ez? korszakot lassan a Miért?- korszak vált fel.

3 éves korra alakul ki az anyanyelvre jellemző hang- és fonémarendszer, melynek ejtésében az élettani pöszeség miatt lehet ingadozás. 4,5-5 éves korra az élettani pöszeség megfelelő akusztikus és motoros fejlődésnél autokorrekcióval javul. Megfelelő beszédfejlődésnél először észreveszi a gyermek a környezete rossz ejtését, de a sajátját mégs nem pl. nem szapka, hanem szapka, következő fok, amikor már a sajátját is érzékeli nem szapka, de nem tudom kimondani, majd végül, amikor javít: nem szapka, hanem sapka. Mivel az élettani pöszeség teljesen fiziológiás, nem kell a gyermeket terápiában részesíteni.
Az élettani pöszeség mellett 3 éves kor körül jelenhet meg az ún. nem folyamatos beszéd korszaka, amit régebben élettani dadogásnak neveztek, de miután az élettani pöszeséggel szemben ez nem minden gyermeknél figyelhető meg, megváltozott az elnevezése. Ez még nem igazi dadogás. A gyermek leginkább szavakat, szótagokat ismételget. Ebben az életkorban még nem szükséges logopédiai terápia, viszont a szülőknek mindenképp tanácsot kell adni, mert így elkerülhetik a dadogás esetleges rögződését, súlyosbodását. Mik ezek a tanácsok:

1. Ne mondják a gyermeknek, hogy dadog.

2. Ne ismételtessék meg, ne javítsák a beszédét.

3. Ne szakítsák félbe a gyermek beszédét, mindig legyen idő őt meghallgatni.

4. Ne produkáltassák mások előtt, ha ő nem szeretné.

5. Ne fárasszák túl a gyermeket sem szellemileg, sem fizikailag.

6. Amikor fáradt a gyermek, keveset beszéltessék.

7. Ajánlott a közös bábozás, mesekönyv-nézegetés, éneklés.

8. Nyújtsanak nyugodt, halk, dallamos beszédpéldát.

A tényleges dadogás fellépésének leggyakoribb időpontja az iskolába lépés, illetve a pubertáskor ideje. Ekkor már nem szóismétlésekkel találkozunk, hanem görcsös megakadásokkal, amik a légzésre, a beszéd folyamatosságára és az egész vázizomzatra is kiterjednek. A beszédben a hang- és szótagismétlések, megakadások, sajátos tempóváltások és szabálytalan szünetek bontják meg az anyanyelv természetes harmóniáját. A beszédben jelentkező görcsös akadozások többfélék is lehetnek. Az ún. klónusos görcsöt a hang-, szótag, vagy szó gyakori ismétlése jellemzi, míg a tónusos görcsnél a dadogó nem tudja a beszédet elkezdeni, hanem görcsösen elnyújtja a kezdőhangot. A kétfajta görcs kevert formáival is találkozhatunk. A dadogás hatása a viselkedésben, szorongásban, befeléfordulásban, érzelmi bizonytalanságban, önértékelési zavarban, önbizalomhiányban is megjelenik. Dadogás esetén a logopédiai terápia abban az esetben a legeredményesebb, ha pszichológus segítségével is kiegészül.

Hátterében örökletes tényezők, koragyermekkori idegrendszeri sérülések, pszichés tényezők egyaránt állhatnak.

3 éves korban a gyermek átlagos szókincse kb. 1000 szó, ami iskolába lépéskor átlag 2000-2500 szóra bővül. A szókincs folyamatosan gazdagodik, a nyelvtani elem fokozatosan beépülnek. 4 éves kortól gyakorlatilag már minden szófaj előfordul. A mondatszerkesztés is árnyaltabbá válik, alárendelő mondatokkal is találkozhatunk már.

4,5-5 éves kor körül amennyiben még mindig nem megfelelő a gyermeknél a hangok kiejtése, akkor pöszeségről beszélünk. A pöszeség érinthet 1 és több hangot egyaránt. Amennyiben csak néhány hangnál van gond, részleges, míg 10-nél több hang érintettsége esetén általános pöszeségről beszélünk. A pöszeség tünete lehet hangkihagyás (pl. h hang kihagyása), felcserélés (pl. s hang helyett sz hang ejtése), torz ejtés (pl. sz hang ejtése úgy, hogy a nyelv hegye kicsúszik a fogak közé). A legsérülékenyebbek az ún. sziszegő (sz-z-c-s-zs-cs) hangok, ahol már egy enyhébb hallássérülés, fogsorzáródási rendellenesség is torzításhoz vezethet. A pöszeség hátterében állhat emellett a motoros kivitelezés, illetve az akusztikus észlelés zavara. A motoros problémák, valamint renyhe nyelv esetében gyakori ok, hogy nem szoptatta az anya a gyermeket csecsemőkorában, hanem kivágott cumisüvegből etette, így elmaradt a kellő izomtréning. Gyakran lenőtt nyelvfékkel is találkozhatunk. Ezek felvágására abban az esetben van szükség, ha a gyermeke E-hang állásban a nyelvét nem tudja felemelni a felső foga mögötti íny területére.

A pösze gyermekek logopédiai szűrése minden évben megtörténik az óvodákban: szeptemberben a nagycsoportosok, januárban pedig a középső csoportosok körében végzünk artikulációvizsgálatot. Amennyiben problémát találunk, a gyermeket előjegyzésbe vesszük, és amint lehet, a beszédhibák súlyosságának figyelembe vételével terápiában részesítjük. Természetesen a felvételkor előnyben részesülnek azok, akiknél több hangra terjed ki a pöszeség. Általában a kizárólag R hangot nem megfelelően ejtő óvodás gyermeket csak második félévben vesszük fel. Náluk, miután az R a legnehezebben kivitelezhető, legkésőbb kialakuló beszédhang, gyakori a spontán javulás is. Szeptemberben az iskolában is elvégezzük az artikulációvizsgálatot, és akinél szükséges, folytatjuk a terápiát.

Fontos, hogy a tájnyelvi ejtés nem tartozik a pöszeség körébe.

Óvodáskorban ún. mutizmussal is találkozhatunk. Ennek a tünete, hogy a gyermek nem, vagy bizonyos helyzetekben nem beszél. A leggyakoribb, hogy otthon mindenkivel rendesen beszél, de mihelyt bekerül az óvodába, vagy találkozik egy idegennel, nem szólal meg. Jobb eset, ha megszólal, de csak suttogva. Ez a jellegű probléma mindenképp terápiát igényel, hiszen az iskolába lépve fontos a beszédprodukció, de ilyenkor nem logopédiai, hanem pszichológus által vezetett pszichoterápia szükséges.

A beszédértés-beszédészlelés finomodását mutatja, hogy 6 éves korban már képesek szegmentálni a szavakat pl. szótagolás, b-vel szómondás, értelmetlen szavak utánmondása.

A beszédfejlődés 6 éves korban nem áll meg, hanem az iskolába lépést követően tovább alakul. A 6 éves gyermek beszéde leginkább abban tér el a felnőttekétől, hogy kizárólag a tárgyi tartalom jelentését fogja fel, a mögöttest pl. közmondásoknál nem, beszédét nem tudatosan szerkeszti, kifejezéseit nem válogatja.

Az iskolában 6-10 év között a fogalmazás tovább csiszolja a stílust, serdülőkorban pedig a személyiség változása hat a beszédre: ebben az életkorban gyakori a beszédsebesség növekedése és nő a beszéd emotív tartalma is.

A beszédészlelés-megértés fejlődése is tovább halad. 14 éves korban a hallásérzékenység eléri a felnőtt hallásérzékenységét jellemző szintet, de az egyes kutatások szerint a beszédpercepcióban még 17 éves kor körül is van egy minőségi ugrás.

A beszédfejlődés menete az előbbiekben elmondottaktól kisebb-nagyobb mértékben eltérhet. A kisebb mértékű eltérést okozhatják többek között az idegrendszeri-, környezeti tényezők, vagy a nemiség. Gyakori az, hogy a fiúk általában valamivel később tanulnak meg beszélni. Ezt a tényt a kutatók a myelenizáció folyamatával magyarázzák. Abban az esetben viszont, ha már nagymértékű eltéréseket tapasztalunk, akkor beszéd-nyelvi fejlődési zavarokról van szó.

Lap tetejére

Olvasási gondokról


A diszlexia a tanulási zavarok közé tartozik. A kifejezés két tagból áll, az egyik a görög eredetű "disz", amely nehézséget jelöl, a másik a "lexia" a szintén görög eredetű "lexis" szóból, amely "szavakat, beszédet" jelent. Tehát szó szerint is a szavakkal kapcsolatos zavarról van szó, de ma már tudjuk, hogy a diszlexia ennél jóval összetettebb jelenség, fontos, mert a statisztikák szerint a gyerekek 7-10%-át érinti.

Gyűjtőfogalom, mind tüneteiben, mind oki hátterében nagyon eltérő jelenségeket azonosítanak olvasási zavarként. Ráadásul legtöbbször nem is olvasási zavarról, hanem olvasástanulási zavarról kellene beszélni. A diszlexiás gyermek végül megtanul olvasni, csak ez a tanulási folyamat zavart, illetve olvasási technikájuk más, mint az iskolákban elfogadott standard. Erről a zavarról akkor beszélünk, ha az ép értelmű, ép érzékszervekkel rendelkező, kulturálisan vagy gazdaságilag nem hátrányos helyzetű gyermek a tanuláshoz szükséges egy vagy több képesség hibás működése miatt bizonyos tantárgyból vagy tantárgyakból nem tud megfelelni az adott szinten megszabott minimális követelményeknek.

A tanulási zavar voltaképpen tehát csak az iskolában diagnosztizálható egyértelműen, az óvodában csak szűrni lehet a gyerekeket, azt megállapítani, hogy mekkora a valószínűsége annak, hogy tanulási zavarral küzd majd a gyerek.
A diszlexia a percepció zavarával jár együtt, vagyis az érzékszervek által felfogott információ értelmezésébe hiba csúszik. Elsősorban a látási és a hallási percepció zavara jellemzi a diszlexiás gyerekeket, ezért a valódi diszlexia nem alakulhat ki pszichésen.

Ezek a zavarok már óvodáskorban is felismerhetők, így válik lehetővé a korai szűrés és a fejlesztés.
Érdemes külön is megemlíteni az olvasás-írás folyamán ejtett hibákat, mert ezek a leggyakoribbak. Ilyenek a betűtévesztések, amelyek a hasonlóság alapján lépnek fel, ez lehet vizuális hasonlóság: f-t, n-h, fonetikai: g-k - hasonló artikulációs mozgásra van szükség, vagy mindkettő: b-d, m-n. A magánhangzók tévesztésekor akár rövidlátásra is gyanakodhatunk, mivel a gyermek a betűket elmosódott körnek látja (é-ó; á-ó). Vizuális tévesztés és a jobb-bal oldali irányok helytelen használata lehet oka a betű- és szótagkihagyásnak, a betűk megfordításának (el-le).

Vannak olyan módszerek, amelyekkel segíthető a percepciós zavarok leküzdése, érdemes tehát a gyermekeket fejlesztő foglalkozásokra vinni, így az iskolakezdésre jelentősen csökkenthető a hátránya. Iskolánkban, az utóbbi években jelentős eredményeket értünk el a gyermekek fejlesztésében. Módszerünk egyik legfontosabb eleme a gyermek-szülő-pedagógus-logopédus és ha kell külső szakember közötti szoros munkakapcsolat.
Számos kiemelkedő alkotó életrajzában fedezhetőek fel a tanulási zavarok nyomai.

Pablo Picasso-t értelmi fogyatékosnak tartották, pedig nála is a tanulási zavarok okozták az iskolai kudarcokat. Érdemes megemlíteni Einsteint, Edisont - akinek mintegy 1400 szabadalma volt -, Churchillt, Nelsont, Rockefellert, a néhány éve elhunyt Szentágothay Jánost, aki az MT A elnöki tisztét töltötte be.
Lap tetejére

Az írás és annak gondjai - logopédus szemmel

Minden kis emberke ugyanazt az utat járja be saját beszéd és írásfejlődésében, mint az emberiség a történelme során.

Először minden gyermek rajzol. A rajztevékenység az írást megelőző grafikai tevékenység, a felnőttek kézmozdulatának utánzása attól az életkortól kezdve, amikor megérti a gyerek, hogy sok apró vonalhalmaz egymásutánja alkalmas gondolatok közlésére.
Minden gyermekrajz - spontán kifejeződés, a gyermek különböző fejlettségi szintjeire következtethetünk belőle. A gyermekrajz üzenet, verbális (szóbeli) üzenete maga a téma, (szó nélküli) non-verbális üzenete a kidolgozás módja, technikája, kompozíciója.

Dr. Ligeti Róbert pszichológus az írás pszichológiáját elemezve megállapítja, hogy az olvasási nehézségéhez gyakran társulhat írási nehézség.

Az olvasás, és az írás folyamata az agyban ellentétes. Olvasáskor a nyomtatott jeleket (graféma) alakítjuk át a megfelelő hangokká (fonéma). Íráskor viszont a fonémákat kell átalakítanunk, a megfelelő grafémákká. A zavarok okát tehát kereshetjük mind a felismerésben, mind az átalakítás folyamatában.

A gyakorlás folyamán a látás, hallás és beszédmozgás új jelleget ölt, a betűk és a nekik megfelelő hangok már kölcsönösen kapcsolódnak egymáshoz. Itt két mozzanatot különböztetünk meg: a betűk felismerése az olvasás során, majd a betűk felismerési képessége az írásnál. Meg kell jegyeznünk, hogy Mérei Vera szerint "aki tud olvasni, az biztos, hogy tud írni,de aki nem tud olvasni, az nem tud írni".

Ha a gyermekünk írásgondokkal küzd, érdemes szakemberhez fordulni, mert különböző okai lehetnek, ezek:

1. Semmi gond: túlzott követelmények,

2. Diszgráfia: görcsös ceruzafogás, torzult betűkapcsolások, betű, szótag, szó ki- és elhagyása, a helyesírási készség gyengesége.

3. Specifikus írási nehézség: izolált (elkülönített) probléma. Ebben az estben a gyermeknek csak az írással van problémája.

Az írás olyan képesség, amelyet tesztekkel nem tudunk mérni. Képtelenség egy csúnyán író gyermek írásmintáját számszerűen értékelni. Talán nem is nagyon van rá szükség. Mit figyeljünk meg az író gyermeknél? Milyen gyorsan ír? Mennyire olvasható az írása? Milyen jellegű az írás nehézsége? Hogyan fogja a ceruzát? Milyen a tartása írás közben? Végez írás közben akaratlan mozgásokat? Az írásnehézség gyakran társul olvasási nehézséggel, de van példa arra is, hogy az írásnehézség elkülönül. Ezzel a nehézséggel küzdő gyermek, otthon, ahol több idő van rá - jelentős erőfeszítéssel, de képes szebben írni. Ezeknek a gyerekeknek az írás nagyon fárasztó, később elbátortalanodnak, és nem szeretnek írni. Gyakran "felejtik el" az írásbeli házi feladatot.
Milyen problémák lehetnek a háttérben?
Mozgástervezés nehezítettsége (diszspraxia). Vizuális (látás) felfogóképesség csökkenése, ezek a tanulók nehezen ismerik fel a betűk formáját. Rossz ceruzafogás, a kéz kisizmai gyengesége miatt. Látási és hallási memória zavara, ami főleg diktálásnál mutatkozik meg. Térbeli elhelyezés zavara, ezek a gyermekek nehezen igazodnak el a papíron. Folyamatosság zavara, ilyenkor a tanulók lassan írnak.
Mit tehetünk mi, szülők, hogy segítsük írásproblémával küzdő gyermekeinket?
- Minnl fiatalabb a gyermek, annál könnyebb javítani a ceruzafogását. Papírboltokban lehet kapni ceruzafogót és ceruzavastagítót, írástanulásnál javasolt ennek használata. Segítségével elkerülhető a helytelen marokfogás vagy horogfogás. Üres papírra, nagyban rajzoltassuk le a betűelemeket és a betűket. Homokba is rajzolhatnak a gyerekek.

-Az írás, a test aktuális egyensúlyi helyzetét tükrözi, ezért:

1. a nagymozgások sport: úszás, kézilabda, futball, tenisz vagy más, pl. néptánc, moderntánc közvetve javítják az írás összerendezettségét, annak elrendezését. A nagykilengésű testmozgás rákényszeríti a gyermeket, az irányok és a ritmus betartására.

2. A finommozgások: hangszerjáték, varrás, gyurmázás, hajtogatás, rajzolgatás, homokozás, sütés-főzés, gyöngyfűzés mind a kezek finomságát dicsérik, javítják annak összerendezett mozgását, segítik az írás harmonikus kivitelezését.
Gyermekeink jó olvasás- és írástanulásának tényezői, az iskolaérettség kritériumai:

- -testi alkalmasság,

- -szándékos és tartós figyelemre való képesség,

- -feladattudat és kötelességérzet,

- -akarat és önfegyelem megfelelő szintje,

- -beilleszkedési alkalmasság,

- -tudásvágy fokozódása,

- -bizonyos fokú monotómiatűrés,

- -10-15 percig tartó aktív figyelem,

- -analizáló (elemző) és szintetizáló (összerendező) képesség,

- -fejlett beszédkészség.

Ha nem vagyunk biztosak gyermekünk iskolaérettségében, mert évvesztes is lehet, érdemes az óvónők sok éves tapasztalatán alapuló véleményét, esetleg szakember, vagy az óvónők tanácsára a Tanulási Képességet Vizsgáló Szakértői Bizottság vizsgálatát kikérni.

Tanítsuk gyermekünket játékosan, türelemmel és jó hangulatban, hogy a motiváció, az érdeklődés, az új iránti kíváncsiság, és a jókedv vezérelje őt az ismeretlen tudományok felé.
Lap tetejére

Fogyatékos gyermekek


Fogyatékos gyermekek, tanulók különleges gondozáshoz való joga a közoktatásban, valamint a fogyatékossággal élő felsőoktatásban részt vevő hallgatók esélyegyenlőségének biztosítása Mottó: "Csak azon az alapelven cselekedj, melyen keresztül ugyanakkor azt akarhatod, hogy tetted egyetemes törvénnyé legyen!" (Immanuel Kant) 1.Bevezető A többször módosított 1993. évi LXXIX. törvény a közoktatásról (továbbiakban közoktatási törvény) és a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségének biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény (továbbiakban esélyegyenlőségi törvény) jogszerű érvényesítése akkor jelent problémát, amikor olyan gyermekek, tanulók neveléséről-oktatásáról kell gondoskodni, akik állapotukból adódóan speciális ellátásra, különleges gondozásra szorulnak.

A mindennapi életben bármelyik nevelési-oktatási intézmény szembesülhet azzal az esettel, amikor intézményében megjelenik egy fogyatékos gyermek, illetve a felsőoktatásban egy fogyatékos hallgató. Ezért elengedhetetlenül szükséges, hogy minden gyermekorvos, védőnő, óvodapedagógus, pedagógus felismerje azt, ha egy gyermeknek, tanulónak speciális ellátásra van szüksége.

Az első és legfontosabb lépés tehát a felismerés, mégpedig a korai felismerés. Ezek után ugyanilyen fontos, hogy minden intézményvezető tisztában legyen azzal, hogy adott esetben hogyan lehet érvényesíteni egy fogyatékos gyermek, tanuló különleges gondozáshoz való jogát, esélyegyenlőségének biztosítását. Az alábbiakban a felvetett téma általános ismertetése után a beszédfogyatékosok, illetve a más fogyatékos kategórián belül definiált olvasás, írás- és számolási zavarban küszködők különleges gondozáshoz való jogával, esélyegyenlőségének biztosításával foglalkozunk.

Áttekintjük az érvényben lévő jogi alapokat, majd a gyakorlat oldaláról, a leggyakoribb problémákat érintjük. Kitérünk a beszédfogyatékosokat érintő pozitív diszkriminációra a közoktatásban és a felsőoktatásban.

2. Jog a különleges gondozáshoz Egyezmény a gyermek jogairól szóló ENSZ egyezmény - 1989. november 20. Az ENSZ egyezmény 23. cikkelye kimondja: "Az Egyezményben részes államok elismerik, a fogyatékos gyermekek különleges gondozáshoz való jogát." Hazánk 1990. március 14-én ezt az egyezményt ratifikálta, amely azt jelenti, hogy ez a különleges gondozáshoz való jog a magyar jogrendszerbe is beépült. Az esélyegyenlőségi törvény az oktatást érintő résznél a következőket tartalmazza: 13. § (1) "A fogyatékos személynek joga, hogy állapotának megfelelően és életkorától függően korai fejlesztésben és gondozásban, óvodai nevelésben, iskolai nevelésben és oktatásban, fejlesztő felkészítésben vegyen részt a közoktatásról szóló törvényben meghatározottak szerint." A gyermekek védelméről és a gyámigazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény (továbbiakban gyermekvédelmi törvény) 6. § (3) bekezdése szerint: "A fogyatékos gyermeknek joga van a fejlődését és személyisége kibontakozását segítő különleges ellátáshoz. Ezen túlmenően a 11. § (1) bekezdése kimondja: "A gyermeki jogok védelme minden olyan természetes és jogi személy kötelessége, aki a gyermek nevelésével, oktatásával, ellátásával, ügyeinek intézésével foglalkozik." A közoktatási törvény 30. §-a foglalkozik a különleges gondozáshoz, a rehabilitációs célú foglalkozáshoz való joggal, valamint a gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézményekkel, illetve a képzési kötelezettséggel. A közoktatási törvény 30. § (1) kimondja: a "testi, érzékszervi, az értelmi, a beszéd- vagy más [1] fogyatékos gyermeknek, tanulónak joga, hogy különleges gondozás keretében állapotának megfelelő pedagógiai, gyógypedagógiai, konduktív pedagógiai ellátásban részesüljön attól kezdődően, hogy fogyatékosságát megállapították.

A különleges gondozást - a gyermek életkorától, állapotától függően - a szakértői bizottságok véleményében foglaltak szerint - a korai fejlesztés és gondozás, az óvodai nevelés, az iskolai nevelés és oktatás, a fejlesztő felkészítés keretében kell biztosítani." A különleges gondozásra jellemző, hogy megszervezése az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottságok szakvéleménye alapján valósul meg. A különleges gondozás, - mint speciális pedagógiai tevékenység - azonban nem a közoktatás megszokott időbeli keretein belül történik, amely a gyermek három éves korától az óvodába lépéstől kezdődik. A különleges gondozáshoz való jog akár közvetlenül a születésétől is megilleti az érintettet, amennyiben a fogyatékosságát megállapították.

3. A korai fejlesztés és gondozás A közoktatási törvény korai fejlesztés gondozás körében nyújt speciális segítséget ahhoz, hogy az érintett gyermek fel tudjon készülni az óvodai nevelésre, illetve ezt követően az iskolai nevelésre-oktatásra.

A korai fejlesztés időben megelőzi az óvodai nevelést, azonban nem helyettesíti azt. Az érintett gyermek három éves kora után csak akkor veheti igénybe a korai fejlesztés- és gondozást, ha fogyatékossága miatt nem vehet részt óvodai nevelésben. Ha a gyermek be tud kapcsolódni az óvodai nevelésbe, akkor az óvodai nevelés keretén belül kapja meg azt a szükséges fejlesztést, amelyet a korai fejlesztés keretén belül megkapott. A korai fejlesztés és gondozás feladata a testi, az érzékszervi, az értelmi, a beszéd és más fogyatékosság megállapításától kezdődően a gyermekek fejlesztése, gondozása. A korai fejlesztés és gondozás feladatainak színterei általában nem a közoktatás intézményrendszereiben vannak. Ennek a feladatnak az ellátására jogosult: - gyógypedagógiai tanácsadó fejlesztő és gondozó központ - a konduktív pedagógiai intézet - a bölcsőde - a fogyatékosok ápoló, gondozó otthona A korai fejlesztés azonban megvalósulhat otthoni ellátás keretén belül is, amelynek megvalósításában a szülő közreműködhet. A szülő bevonásakor biztosítani kell részére a megfelelő felkészülést, ahhoz, hogy gyermekének szakszerű ellátást tudjon adni. A különleges gondozás keretében járó korai fejlesztést az illetékes szakértői és rehabilitációs bizottságok szakvéleményei alapján kell megszervezni. A bizottságoknak meg kell találni azokat a lehetőségeket, időbeli kereteket, amelyek legjobban szolgálják a gyermek állapotát, illetve az ellátás megszervezésének lakóhely szerinti feltételeit. A feladatokat minden esetben a gyermek aktuális igénye, állapota határozza meg.

A szakértői bizottságok szakvéleményében foglaltak alapján egyénre szabott fejlesztési tervet kell készíteni. Az érintett gyermekekről fejlesztési naplót kell vezetni, az év végén az elért eredményeket értékelni kell. Az értékelési lapok egy példányát meg kell küldeni az illetékes szakértői bizottságnak. A korai fejlesztés és gondozás otthoni ellátás keretében történő megszervezése annak a szakértői bizottságnak a feladata, amelyik a gyermeket vizsgálta, s róla a szakvéleményt kiállította. A szakember biztosítása történhet utazó gyógypedagógussal, valamint a korai fejlesztés és gondozás feladataiban részt vevő intézményben dolgozó szakembert megbízásával. A korai fejlesztésben és gondozásban a gyermek - ha fogyatékossága miatt nem tud óvodai nevelésben részt venni - addig az évig, amelyben betölti az ötödik életévét a fejlesztési év végéig kaphatja meg a szükséges szolgáltatásokat. Ettől az időponttól túl fejlesztő felkészítésben kell hogy részt vegyen. A korai fejlesztés és gondozás a szülő számára jog és nem kötelezettség!

A szülő jogi eszközökkel nem kényszeríthető arra, hogy gyermeke számára a korai fejlesztést igénybe vegye. Ezért kiemelten fontos a gyermekorvos, a védőnő, az illetékes szakértői bizottságok közötti jó munkakapcsolat, a gyakorlat szintjén való jó együttműködés, az információ áramoltatás, a gyermekkel és a szülővel való megfelelő törődés, tanácsadás. A korai fejlesztés és gondozás részletes szabályait a többször módosított 14/1994. (VI. 24) MKM. rend. a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról 8. § (1)-(15) bekezdése tartalmazza.

4. A fejlesztő felkészítés Az 1993-as közoktatási törvény megszüntette a képezhetetlenség fogalmát. Azok a fogyatékos gyermekek, akik állapotukból adódóan nem tudnak bekapcsolódni az iskolai nevelés-oktatásba, nem tudják teljesíteni a minimál követelményeket, nem kaphatnak a tankötelezettség alól felmentést, hanem fejlesztő felkészítésen kell, hogy részt vegyenek. Ez ugyanolyan kötelezettség, mint a tankötelezettség, ez sem múlhat szülői akaraton, elhatározáson. A fejlesztő felkészítés tehát képzési kötelezettséget jelent attól az évtől kezdődően, amelyben betölti a gyermek az ötödik életévét.

Így az óvodai nevelés első napjától (szeptember 1-jétől) fejlesztő felkészítésben köteles részt venni az érintett gyermek. A képzési kötelezettség meghosszabbítható két évvel. A képzési kötelezettség teljesítését a lakóhely szerint illetékes jegyző kíséri figyelemmel. A fejlesztő felkészítés a szakértői bizottság véleménye alapján megvalósulhat: - otthoni ellátás - fogyatékosok ápoló-gondozó otthonában - fogyatékosok rehabilitációs intézményében - fogyatékosok nappali intézményében nyújtott gondozás - konduktív pedagógiai ellátás - bölcsődei gondozás keretében (6 éves korig) A korai fejlesztés és a fejlesztő felkészítés közti lényeges különbség az, hogy a fenti időponttól kezdve a fejlesztő felkészítés kötelező, még a korai fejlesztés és gondozás nem A fejlesztő felkészítés részletes szabályait a többször módosított 14/1994. (VI. 24) MKM. rend. a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról 9. § (1)-(4) bekezdése tartalmazza.

5. Óvodai nevelés, iskolai nevelés-oktatás Fogyatékosok óvodai nevelése, iskolai nevelése-oktatása megvalósulhat: - szegregált keretek között - integrált keretek között A jogalkotó nem foglal állást abban, hogy a fogyatékos gyermeket szegregált, vagy integrált keretek közt kell nevelni, oktatni az óvodának, iskolának. A közoktatási törvény megteremtette a jogi feltételeket mindkét kerethez. Annak eldöntését, hogy melyik szolgálja leginkább az érintett fejlődését a jogalkotó szakértői és rehabilitációs bizottságokra bízza.

5.1 Integrált nevelés feltételei
- a feladat szerepeljen az adott intézmény alapító okiratában
- megfelelő tárgyi feltételek biztosítottak legyenek
- megfelelő személyi feltételek adottak legyenek
- a nevelési, illetve pedagógiai program tartalmazza a szükséges sérülésspecifikus pedagógiai és egészségügy habilitációs, rehabilitációs feladatokat A szakember biztosítása történhet utazó gyógypedagógiai hálózaton keresztül, illetve a pedagógusok állandó helyettesítési rendszerén keresztül is. Az integrált nevelés-oktatás megszervezését a központi költségvetés magasabb normatív hozzájárulással támogatja. Ez igénybe vehető akár egy integráltan nevelt, oktatott gyermek után is, ha a fenti feltételek teljesülnek.

Az integrált nevelésnél-oktatásnál igen fontos megjegyezni, hogy a közoktatásról szóló törvény 86. § (2) bekezdése szerint - élve a helyi önkormányzatokról szóló 1990. év LXV. törvény 1. §-ának (5) bekezdésében biztosított felhatalmazással - pontosan meghatározza, hogy melyik önkormányzat milyen módon köteles részt venni a közoktatási feladatok ellátásában, megszervezésében. Ennek megfelelően a községi, a városi, a fővárosi kerületi és megyei jogú városi önkormányzat köteles gondoskodni az integráltan nevelhető-oktatható gyermekről, tanulókról. Így, ha a szakértői bizottság szakvéleménye alapján a gyermek a többi gyermekkel (integráltan) vehet részt óvodai nevelésben, iskolai oktatásban, akkor az adott önkormányzatnak a törvény erejéből adódóan biztosítani kell az integrált neveléshez szükséges feltételeket. Arról, hogy az adott önkormányzat ennek a feladatellátási kötelezettségének hogyan tesz eleget, azt anyagi kondíciói határozzák meg.

Természetesen az nem várható el az önkormányzatoktól, hogy minden fogyatékosság típusra minden feltétel maradéktalanul rendelkezésre álljon. Az önkormányzatok így erőforrásaik, lehetőségeik alapján az alábbiak szerint tehetnek eleget a törvényben foglalt feladatellátási kötelezettségüknek:
- intézmény közös fenntartásával
- társulási megállapodással
- szolgáltatás megvásárlásával
- más intézményfenntartóval kötött megállapodással Megjegyzendő, hogy a közoktatási törvény 13. § (5) bekezdése szerint a fogyatékos gyermek szülője kérheti a lakóhely szerinti polgármester segítségét ahhoz, hogy gyermeke neveléséhez-oktatásához a szükséges feltételeket megteremtse.

6. A szakértői bizottságok A szakértői bizottságok, mint szakszolgálatok a közoktatásról szóló törvény 34. §-a alapján a szülő és a pedagógus nevelő munkáját és a nevelési-oktatási intézmény feladatainak ellátását segítik. A szakértői bizottságok feladata a fogyatékosság szűrése, vizsgálataik alapján javaslattétel a gyermek, tanuló különleges gondozás keretében történő ellátásra, az ellátás módjára, formájára, helyére, az ellátáshoz kapcsolódó szakszolgálatra. Ezeken túl feladata vizsgálni a különleges gondozás ellátásához szükséges feltételek meglétét is. [Kt. 35. § (2) a-b pontja)] A szakértői vizsgálat részleteiről a többször módosított 14/1994. (VI. 24.) MKM. rend. a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról 10-21. §-a rendelkezik.

6.1 A különleges gondozáshoz való jog érvényesülése
1. Óvoda, iskola észleli a problémát. [2] (Korai felismerés hangsúlyozása!) A nevelési tanácsadó, ha megítélése szerint testi, érzékszervi, értelmi, beszéd vagy más fogyatékos, javasolja a szülőnek, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői bizottság vizsgálatán. A saját vizsgálati anyagát, s egyéb iratokat megküldi az illetékes szakértői bizottságnak. Abban a kérdésben, hogy a gyermek, tanuló beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzd, vagy fogyatékosságban szenved, a nevelési tanácsadó megkeresésére a szakértői és rehabilitációs bizottság dönt. [Közoktatási törvény 30. § (8)]
2. Kitölti a szakértői javaslat iránti kérelem közoktatási nyomtatványt. (A. Kö. 3126)
3. A szülővel közli, hogy megítélése szerint szakértői vizsgálatra van szükség, majd aláíratja és elküldi a kérelmet az illetékes szakértői bizottság címére. [3]
4. A szakértői bizottság előjegyzi a vizsgálatot, és legalább nyolc nappal korábban kiértesíti a szülőt a vizsgálat időpontjáról.
5. A szülő elviszi a gyermeket [4] , komplex pedagógiai, pszichológiai, gyógypedagógiai és orvosi vizsgálat eredményeinek tükrében a bizottság javaslatot tesz a gyermek adekvát beiskolázására, az ellátás módjára, helyére és a fejlesztési irányokra. A szülőt tájékoztatja azokról a lehetőségekről, amelyek alapján gyermeke tankötelezettségének, képzési kötelezettségének eleget tehet. A kijelölt intézményt a szülő választja ki a szakértői bizottságok által javasolt nevelési-oktatási intézmények közül. (A közoktatási törvény 91. § (4) bekezdése kötelezi az intézményt fenntartó önkormányzat jegyzőjét, hogy készítse el azoknak az intézményeknek a jegyzékét, amelyek területén rendelkeznek fogyatékos gyermekek ellátásához szükséges feltételekkel, s ezt a jegyzéket küldje meg a szakértői bizottságoknak.)
6.A szülő a javaslattal egyetért.
7. A bizottság értesíti a gyermek számára kijelölt iskolát a gyermek fogadásáról.
8. A kijelölt iskola igazgatója férőhely esetén tanulói jogviszonyt létesít a gyermekkel. Enyhe értelmi fogyatékosság gyanúja esetén, ha két vizsgálat után sem állapítható meg minden kétséget kizáróan, hogy a gyermek, tanuló enyhe értelmi fogyatékos, a szakértői és rehabilitációs bizottság szakvéleményét a gyermek, tanuló fejlődésének folyamatos figyelemmel kísérését követően alakítja ki. A folyamatos figyelemmel kísérés folyhat az óvodában vagy az iskolában. A folyamatos figyelemmel kísérés ideje kettő-négy hónap.

6.2 Problémák a különleges gondozáshoz való jog érvényesülése terén
1./ A szülő a vizsgálati kérelemmel, annak szükségességével nem ért egyet (nem írja alá a vizsgálatkérő lapot). A közoktatási törvény 30. § (4) A gyermek, tanuló érdekében a jegyző kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői vizsgálaton, illetve a gyermekét a szakértői vélemény alapján a megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be. A többször módosított 14/1994. (VI. 24.) MKM. rend. 18. § a) pontja alapján államigazgatási eljárás kezdeményezendő.
2./ A szülő az ismételt felhívás ellenére sem jelenik meg gyermekével a szakértői vizsgálaton, ott nem működik közre, illetve a szakértői véleményben foglaltakkal nem ért egyet. Államigazgatási eljárás kezdeményezendő a többször módosított 14/1994. (VI. 24.) MKM. rend. 18. § b) pontja alapján. Ugyanakkor, ha a szülő a szakvéleménnyel nem ért egyet, akkor a lakóhely szerint illetékes jegyzőnél a szakértői vélemény felülvizsgálata céljából eljárást kezdeményezhet a többször módosított 14/1994. (VI. 24.) MKM. rend. 18. § (1) pontja alapján. A szakértői bizottság nem államigazgatási szerv, így véleménye csak akkor válik végrehajthatóvá, ha az ismertetés után a szülő elfogadja azt. Ha a szülő nem fogadja el a szakértői javaslatot, akkor az illetékes jegyzőnél államigazgatási eljárás kezdeményezendő, s a jegyző kötelezi a szülőt, hogy a szakvéleményben foglaltak szerint járjon el. A jegyző határozata ellen benyújtott fellebbezés alapján indított eljárásban - közigazgatási hivatal megkeresésére - szakértőként az ELTE BGGYF kara által fenntartott Szakmai és Szakszolgáltató Központ jár el.
3./ A kijelölt nevelési-oktatási intézménybe a szülő mégsem íratta be gyermekét. A kijelölt nevelési-oktatási intézmény vezetője államigazgatási eljárást kezdeményez a többször módosított 14/1994. (VI.24.) MKM. rend. 18.§ c. pontja alapján. Az eljárásra az a jegyző illetékes, akinek a működési területén a gyermek, tanuló szüleinek lakóhelye van. A jegyző a közoktatási törvény 30. § (4) alapján a tanuló érdekében kötelezheti a szülőt, hogy gyermekével jelenjen meg a szakértői vizsgálaton, illetve a szakvélemény alapján a megfelelő nevelési-oktatási intézménybe írassa be.
4./ A kijelölt nevelési-oktatási intézmény helyhiány miatt nem tudja fogadni a gyermeket, tanulót. Ha a gyermeket, tanulót a kijelölt nevelési-oktatási intézmény nem tudja felvenni, a szakértői véleményt adó intézmény megkísérel egy másik, a sajátos neveléshez és oktatáshoz szükséges személyi és tárgyi feltételekkel rendelkező nevelési-oktatási intézményt találni. Ha így sem oldható meg az érintett elhelyezése, akkor a szakértői véleményt adó intézmény meghatározza, hogy a gyermek, a tanuló milyen módon kapcsolódhat be a nevelésbe-oktatásba. A gyermeket, tanulót mindaddig előjegyzésbe veszi, ameddig felvételét nem sikerül megoldani.[Közoktatási tv. 30. § (5)]
5./ Elviszi a szülő gyermekét a kijelölt nevelési-oktatási intézményből, vagy megszűnik a tanulói jogviszony. A közoktatási törvény 30. § (2)-(3) bekezdése szerint fogyatékos tanuló olyan iskolába vehető fel, amelyik rendelkezik megfelelő személyi és tárgyi feltételekkel. Fordítva is igaz ez a rendelkezés. Vagyis fogyatékos tanulóval az iskola csak akkor létesíthet tanulói jogviszonyt, ha a szakértői bizottság szakvéleménye tartalmazza az iskola "kijelölését".

A 14/1994. (VI. 24.) MKM. rend. 14. §-ának (5) bekezdése előírja, hogy ha a tanuló más iskolába szeretne járni, illetve ha a tanulói jogviszonya megszűnt a kijelölt iskolával, akkor írásban tájékoztatni kell a szakértői bizottságot. A bizottság intézkedése attól függ, hogy a választani kívánt iskola szerepel-e a jegyzők által megküldött intézményi jegyzékben. Amennyiben igen, akkor ezt a szakértői bizottság tudomásul veszi, így az új iskola kijelölésére vonatkozó rendeletét módosítja.(Nincs újabb vizsgálat, nem kell behívatni a tanulót.) Amennyiben nem szerepel a kívánt iskola az intézményi jegyzékben, akkor bizottság a tanulót ismételten megvizsgálja, illetve érdemi döntést hoz abban a kérdésben, hogy tudomásul veszi-e a bejelentést, vagy sem.

Döntése meghozatalánál a korábban ismertetett szabályoknak megfelelően jár el: vagyis a bejelentésben szereplő iskolában a tanulmányok folytatására csak akkor van lehetőség, ha az adott iskolában a személyi és tárgyi feltételek megvannak. A tanuló ismételt vizsgálata mellőzhető, ha a meglévő vizsgálati eredmények kiegészítésre nincs szükség. Felvetődhet az a kérdés, hogy nem sérül-e a szülőnek az Alkotmány 67. §-ának (2) bekezdésében megfogalmazott joga, miszerint a szülőnek jogában áll, hogy gyermekének adandó nevelést megválassza.

A Magyar Köztársaság Alkotmányának 67. § (1) bekezdése ugyanakkor azt is kimondja, hogy a Magyar Köztársaságban minden gyermeknek joga van a családja, az állam és a társadalom részéről arra a védelemre és gondoskodásra, amely a megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges. Az Alkotmánybíróság egyik határozatában rámutatott arra, hogy az állam részéről ez a védelmi, gondoskodási kötelezettség olykor elvezethet az Alkotmányban biztosított más alapjog korlátozásához is. Így elvezethet annak az Alkotmányban biztosított szülői alapjognak a korlátozásához is, amelyben biztosítja a szülőnek a gyermekének adandó nevelés szabad megválasztását.

A fentiekkel összhangban van a közoktatási törvény a 13. § (1) bekezdése is, amelyben a szülőt megilleti az intézmény szabad megválasztásának joga. A nevelési-oktatási intézmény szabad megválasztásának joga többek között gyermeke adottságainak, képességeinek megfelelően történhet Ha a szülő a jegyzői intézkedések ellenére sem engedi érvényesülni fogyatékos gyermeke számára a különleges gondozáshoz való jogát, akkor az önkormányzat jegyzője kezdeményezi a gyermekvédelmi törvény 68. § (1) alapján a gyermek védelembe vételét. (Lásd: OBH 28/1998.)

A gyermekvédelmi törvény 68. § (1) bekezdése kimondja: "Ha a szülő a gyermek veszélyeztetettségét az alapellátások önkéntes igénybevételével megszüntetni nem tudja, vagy nem akarja, de alaposan feltételezhető, hogy segítséggel a gyermek fejlődése a családi környezetben mégis biztosítható, a települési önkormányzat jegyzője a gyermeket védelembe veszi." A gyermekvédelmi törvény 11. § (2) a gyermekek alkotmányos jogának védelmében az állampolgári jogok országgyűlési biztosát nevesítette, és feladatául szabta, hogy a gyermekek alkotmányos jogait érintő - tudomására jutott - visszaéléseket kivizsgálja, és orvoslásuk érdekében általános, vagy egyedi intézkedéseket kezdeményezzen, valamint intézkedéseiről és tapasztalatairól számoljon be az Országgyűlésnek.

6.3 fogyatékosság felülvizsgálata Az enyhe értelmi fogyatékos és a más fogyatékos tanulók fejlődésének folyamatos figyelemmel kísérése a szakértői bizottságoknak olyan feladata, amely 1998-ban került be a miniszteri rendeletbe. A rendelet célja az volt, hogy a szakértői bizottságok rendszeresen kísérjék figyelemmel e fogyatékosok fejlődését, s szükség esetén tegyék meg a nevelésükkel, oktatásukkal kapcsolatos módosításokat. A legvitatottabb kérdés az enyhe értelmi fogyatékos és a más fogyatékos kategórián belüli fejlődési zavar, részképesség vagy teljesítményzavar.

A többször módosított 14/1994. MKM rendelet 20. § (4) bekezdése tehát előírja, hogy enyhe értelmi fogyatékosság és más fogyatékosság esetén a tanuló fejlődését az első vizsgálatot követő egy év után, ezt követően a tanuló tizenkét éves koráig kétévenként, majd háromévenként felül kell hivatalból vizsgálni. A nem említett többi fogyatékosság esetén háromévenként hivatalból kell a felülvizsgálatot lefolytatni. Ez annyit jelent, hogy az adott időpont eltelte után a szakértői vélemény is hatályát veszti, s az abban foglalt megemelt normatív támogatás feltételeinek jogosultsága is megszűnik, illetve nem szolgál alapul a nevelés-oktatás megszervezéséhez. Nincs szükség a hivatalból történő felülvizsgálatra, ha a testi, vagy érzékszervi fogyatékos tanuló szegregált, fogyatékosság típusának megfelelő nevelési-oktatási intézményben tanul.

A régebbi szakértői vélemények felülvizsgálata is szabályozva lett a miniszteri rendelet által, mert az 1998 előtti szakértői vélemények érvényességi ideje nem volt rendezve. A módosított miniszteri rendelet 26/A. §-a kötelezte a nevelési-oktatási intézményeket, amennyiben 2001. szeptember 1-je előtt szakértői szakvéleményében történő kijelölés nélkül vettek fel fogyatékos gyermeket, akkor ezt 2001. március 31-ig jelentsék a szakértői bizottságoknak, akik 2001. július 31-éig meg kellett, hogy szervezzék azoknak a fogyatékos tanulóknak a felülvizsgálatát, akiknek a szakvéleménye 1998. szeptember 12-e előtt készült, amennyiben az érintett tanuló 2001. július 31-éig nem érte el a tizenkettedik életévét. E fontos rendelkezés nem csak pedagógiai kérdések miatt került be a rendeletbe, hanem a normatív költségvetési hozzájárulás igénybevételének jogszerűsége miatt is. E határidők letelte után ugyanis egyetlen nevelési-oktatási intézmény sem mentesülhet a "jogosulatlanul fogadott" (értsd "kijelölés" nélkül) fogyatékos gyermekkel kapcsolatos következmények alól. Egy Állami Számvevőszék vizsgálatban, ha kiderül, hogy "jogosulatlanul fogadott" fogyatékos gyermek után igényeltek megemelt normatív támogatást, a fenntartótól elvonják ezt a magasabb hozzájárulást.

7. Pozitív diszkriminációk beszédfogyatékos tanulók esetében

7.1 Értékelés, minősítés alóli felmentés A közoktatási törvény 30. § (9) alapján a testi, érzékszervi, értelmi, beszéd- és más fogyatékos tanulót, illetve a beilleszkedési zavarral, tanulási nehézséggel, magatartási rendellenességgel küzdő tanulót - jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint [5] a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján - az igazgató mentesíti - a gyakorlati képzés kivételével - egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és minősítés alól. Ha a tanulót egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből mentesítik az értékelés és minősítés alól, az iskola - az e törvény 52. §-ának (7) bekezdésében, valamint (10) bekezdésének c) pontjában meghatározott időkeret terhére - egyéni foglalkozást szervez részére. Az egyéni foglalkozás keretében - egyéni fejlesztési terv alapján - segíti a tanuló felzárkóztatását a többiekhez. Az alapműveltségi vizsgán és az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló - a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint - másik tantárgyat választhat.

A tanuló részére a felvételi vizsgán, az osztályozó vizsgán, a köztes vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az alapműveltségi vizsgán, illetve az érettségi vizsgán, a szakmai vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását.

Erre a mentesítésre szakértői vizsgálat indítható [6] - az iskolai oktatás első-hatodik évfolyamán január 31-ig szükség szerint bármikor - ezt követően annak a tanévnek a március 31. napjáig, amelyben az adott tantárgy tanulását a tanuló megkezdte - ezt követő időpontban csatolni kell az iskola igazgatójának egyetértő nyilatkozatát, aki döntése előtt beszerzi az adott tárgyat tanító pedagógus és az osztályfőnök véleményét Korábban erre a jogszabály csak abban az esetben adott lehetőséget, ha a tanuló az iskolai oktatás 1-6. évfolyamán teljesítette tanulmányi kötelezettségét. Ezt követően csak akkor volt mód az értékelés és minősítés alóli mentesítési vizsgálat kérésére, ha a tanuló az adott tárgy tanulását később - azaz hatodik évfolyamot követően kezdte meg. A 14/1994. (VI. 24.) MKM. rendelet legutóbbi módosítását tartalmazó 4/2001. (I. 26.) OM. rendelet e korábbi megkötést oldotta azzal, hogy hatodik évfolyamot követően is lehetőséget ad a mentesítés céljából indított vizsgálat kezdeményezésére.

Ez esetben azonban csatolni kell az iskola igazgatójának a vizsgálat szükségességével kapcsolatos egyetértő nyilatkozatát. Az iskola igazgatója e döntéséhez beszerzi a tanuló osztályfőnöke és az adott tantárgyat tanító pedagógus véleményét.

7.1.1 Érettségi vizsga vizsgaszabályzata Az érettségi vizsga vizsgaszabályairól a többször módosított 100/1997. (VI. 13.) Korm. rendelet rendelkezik. A Korm. rendelet 6. § (7) szerint, ha a vizsgázót a közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (9) bekezdése alapján a kötelező érettségi vizsgatantárgynak megfelelő tantárgyból mentesítették a középiskolában az értékelés, minősítés alól, helyette a választott vizsgatantárgyból tesz érettségi vizsgát. Az érettségi vizsgára való jelentkezéskor a jelentkezési lapon kell feltüntetni, hogy élni kíván a közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (9) bekezdésében meghatározott pozitív diszkriminációt érintő jogával. A benyújtott kérelemről az iskola igazgatója dönt. A Korm. rendelet 20. § (6) bekezdése szerint, ha a közoktatásról szóló törvény alapján a vizsgázó kérésére, az igazgató engedélye alapján a 19. § (1) bekezdésben meghatározott időt legfeljebb egy órával (60 perccel) meg kell növelni (ez az írásbeli feladatok kidolgozásához vizsgatárgyanként rendelkezésre álló maximált idő). Ezen túlmenően lehetővé kell tenni, hogy az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszközt (pl. számítógép, írógép) használja, valamint engedélyezni kell, hogy írásbeli vizsga helyett szóbeli vizsgát tegyen. A Korm. rendelet 37. § (1) bekezdése szerint a vizsgázónak a közoktatásról szóló törvény alapján a vizsgázó kérésére, az igazgató engedélye alapján a 35. § (2) bekezdésben meghatározott időt legfeljebb húsz perccel meg kell növelni (ez a felkészülési idő), illetve engedélyezni kell, hogy a szóbeli vizsga helyett írásbeli vizsgát tegyen. A Korm. rend 37. § (3) szerint a vizsgázónak, ha a közoktatásról szóló törvény alapján engedélyezték, hogy az írásbeli vizsga helyett szóbeli vizsgát tegyen, és a vizsga írásbeli és szóbeli vizsgarészekből áll, két vizsgatételt kell húznia és kifejtenie. A felkészüléshez és a tétel kifejtéséhez rendelkezésre álló időt tételenként kell számítani. A vizsgázó kérésére a második tétel kifejtése után legalább tíz perc pihenőidőt kell adni. A pihenőidő alatt a vizsgaterem nem hagyható el.

7.1.2 Az OKÉV útmutatása Az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont (OKÉV) által kiadott "Útmutató érettségi elnökök és a záróvizsgát lebonyolító intézmények számára" című segédlet 2. számú melléklete az alábbi ajánlásokat fogalmaz meg a vizsgaelnökök számára. Javasolja többek közt, hogy az elnök minden fogyatékossági típusnál tisztázza a következőket: - Milyen információkat tud adni az osztályfőnök, a szaktanár a sérült tanuló különleges igényeiről, az eddigi beszámoltatási formákról? - A tanuló eddig milyen segédeszközt, segédanyagot használt tanulmányai során? - Mennyi többletidőre van szüksége olvasási, írási, számolási vagy kommunikációs nehézségei miatt? - Szorul-e segítségre: különböző mozgások, eszközök kézbe adása területén? - Szükséges-e számára a feladatok szóban és írásban való egyidejű megadása? Azoknak a fiataloknak, akiknek a Beszédvizsgáló Országos Szakértői és Rehebilitációs Bizottság diagnosztizálta a beszéd- és nyelvi akadályozottságukat, s a közoktatási törvény 30. § (9) bekezdése alapján javasolja az értékelés és minősítés alóli mentesítésüket, akkor az iskola igazgatója az érettségi vizsga során az előbb tárgyalt jogszabályok alapján alábbi lehetőségeket adhatja meg:

7.1.2.1 Súlyosan dadogók esetén - A tanuló szóbeli vizsgáztatás helyett írásos anyagot készíthet valamennyi tárgyból. - Szükség esetén beszédlassító készüléket is használhat. - A minősítésben a vizsgabizottság elfogadó-mérlegelő értékelést alkalmazza, figyelembe véve a tanuló egyéni beszédállapotát.

7.1.2.2 Diszlexiás, diszgráfiás tanuló esetén - Az írásbeli beszámolót magyar nyelv és irodalomból, illetve idegen nyelvből szóbeli felelettel, plusz tétellel válthatja meg. - Az írásbeli anyagok elkészítésénél a tanuló tételét számítógépre viheti, hogy lehetősége legyen helyesírási javítóprogram használatára. Értékeléskor a bizottság a tartalmi részt veszi figyelembe. - A magyar nyelvi tételek vonatkozásában a tanuló teljes, vagy részleges mentesítést kaphat. - A különböző vizsgatárgyak szöveges feladatainak megoldására többletidőt kaphat. - Magyar irodalom esetén kevesebb és rövidebb memoriterről kell, hogy számot adjon. - Használható segédeszközök: írógép, számítógép, helyesírási szótár, értelmező kéziszótár, szinonima szótár.

7.1.2.3 Diszkalkuliás tanulók esetén - Az írásbeli matematika feladatok szóbeli (hangos) levezetéses megoldása engedélyezhető, ahol állapotától függően a tanuló segítséget kérhet szaktanárától. - Ha a vizsgázó felelete logikailag helyesen épül fel, a bizottság fogadja el a hibás, pontatlan részeredményeket. - Elfogadható legyen a szokványostól eltérő, de a diszkalkuliás tanuló számára segítséget jelentő más megoldás alkalmazása is. - Használható segédeszközök: számológép, számítógép, konfiguráció, mechanikus manipulatív eszközök (táblázatok, számsín, kockák) amelyekkel a rehabilitációs órán dolgozott.

8. Pozitív diszkriminációk a felsőoktatásban részt vevő beszéd- és más fogyatékos hallgatók esetén Az oktatási miniszter 29/2002. (V. 17.) OM rendeletében a következőket rendelte el. A felsőoktatási intézményekbe jelentkezők, valamint a felsőoktatási intézményekben tanulmányokat folytató fogyatékos hallgatók a fogyatékosságukra való tekintettel a 4. § szerinti szakvélemény alapján kérhetik az intézmény engedélyét a tanulmányi kötelezettségek teljesítése, illetve a vizsgák alóli részleges vagy teljes felmentésre, vagy annak más módon történő teljesítésére, valamint a vizsgákon alkalmazható segítségnyújtásra. Amennyiben a fogyatékossággal élő jelentkező, a felsőoktatási intézmények felvételi eljárásainak általános szabályairól szóló 269/2000. (XII. 26.) Korm. rendelet 9. § (10) bekezdése alapján, az érettségi, illetve a felvételi vizsgán kedvezményben részesült, azt részére a tanulmányok folytatása során is biztosítani kell.

A fogyatékos hallgató fogyatékosságának típusát és mértékét szakvéleménnyel igazolja. A fogyatékos hallgatók felmentésére, segítésére irányuló kérelmet a szabályzatban meghatározott bizottság bírálja el, melynek állandó tagja az e feladatokra kijelölt koordinátor. Fogyatékosság megállapítását, annak mértékét, illetve végleges vagy időszakos voltát igazoló szakvélemény kiadására jogosult: - Amennyiben a jelentkező fogyatékossága már a közoktatási tanulmányai során is fennállt, és erre tekintettel tanulmányi és érettségi vizsga során kedvezményben részesült, a fogyatékosság típusa szerint illetékes szakértői bizottság. - Amennyiben a fogyatékosság később keletkezett, beszéd- és más fogyatékos hallgatók esetében igazságügyi szakértő jogosult.

8.1 Beszéd- és más fogyatékos hallgató (különösen súlyos beszédhiba, diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia) esetén - A súlyos beszédhibás fogyatékos hallgató a szóbeli vizsga helyett írásbeli vizsgát tehet valamennyi vizsgatárgyból. Amennyiben a hallgató a szóbeli vizsgalehetőséget választja, úgy számára a nem fogyatékos hallgatók esetében megállapított felkészülési időnél hosszabb felkészülési időt kell biztosítani; - A diszlexiás - diszgráfiás hallgató írásbeli vizsga helyett szóbeli vizsgát tehet. Ha fogyatékossága miatt nem képes az államilag elismert "C" típusú nyelvvizsga írásbeli követelményeinek teljesítésére, részleges felmentést kaphat a "B" típusú (írásbeli) nyelvvizsga letétele alól. A diszlexiás, diszgráfiás hallgatónak írásbeli vizsga esetén a nem fogyatékos hallgatók esetében megállapított felkészülési időnél hosszabb felkészülési időt kell biztosítani. Részére az írásbeli beszámolóknál a számítógép használata megengedett, valamint vizsga esetén a szükséges segédeszközöket is biztosítani kell (pl. írógép, helyesírási szótár, értelmező szótár, szinonima szótár) - a diszkalkuliás hallgató a számítási feladatok alól felmentést kaphat, illetve a vizsgák alkalmával engedélyezhető mindazon segédeszközök használata, amelyekkel a hallgató a tanulmányai során korábban is dolgozott (táblázatok, számológép, konfiguráció, mechanikus és manipulatív eszközök). A fogyatékos hallgatók felkészüléshez biztosítható hosszabb felkészülési idő a nem fogyatékos hallgatók esetében megállapított időtartam legfeljebb 30%-áig terjedhet. A fogyatékos hallgatók tanulmányainak segítésére a felsőoktatási intézmény vezetője koordinátort jelöl ki. Az intézmény vezetője évenként gondoskodik arról, hogy a fogyatékos hallgatók a koordinátor munkáját véleményezzék, és annak eredményét a koordinátor kijelölésénél figyelembe veszi.

9. Összegzés E rövid ismertetőből kitűnik, hogy jogszabályi szinten a fogyatékosok különleges gondozásához való joga biztosított, szabályozott. Esélyegyenlőségüknek megteremtése beépül az érvényes jogszabályokba. A jogalkotó számos plusz szolgáltatás biztosításával (pl. osztályok, csoportok létszámhatárával, a fogyatékosság típusától függő kötelező egészségügyi és pedagógiai célú rehabilitációval, habilitációval, az iskolában egy évfolyam tananyagának elsajátítása egy tanévnél hosszabb idő meghatározásával a helyi tantervben stb.), illetve pozitív diszkriminációs rendelkezéseivel (pl. mentesítésekkel, segédeszközök biztosításával, egyéni továbbhaladás engedélyezésével negyedik évfolyamig stb.) megteremti a sajátos nevelési szükségletű gyermekek, tanulók ellátását. Ezek segítségével biztosított lesz számukra az ismeretek megszerzése, amelyek szükségesek képességeik kibontakoztatásához, társadalmi beilleszkedésükhöz, önrendelkezésen alapuló önálló életvitelük megvalósításához.

Az elkövetkező esztendő a fogyatékosok évének lett nyilvánítva. Reményeink szerint 2003-ban a fogyatékosok éve hozzásegít ahhoz, hogy különleges gondozásához való joguk, esélyegyenlőségük biztosításának kérdése a napi gyakorlat szintjén is maradéktalanul megvalósuljon.
(Elhangzott a Démoszthenész Beszédhibások és Segítőik Országos Érdekvédelmi Egyesületének 2002. október 5-én rendezett "Felvilágosítás" című budapesti konferenciáján.)
Lap tetejére