Tordas


Szöveges dokumentumok

A mi falunk
Szomszédolás
Szent László vize
IDEA ASTRONOMIAE
Európa közel a csillagokhoz (magyar)
Európa közel a csillagokhoz (angol)
Balogh Elemér
Hangya
Tordas mintafalu helyi szervezője - Podhradszky János (1876-1950)
Mi lesz veled kastély?
Cseh Tamás
Galéria

Kép dokumentumok

Tordas története (1. oldal), (2. oldal)
A mi falunk
Déli harangszó (1. oldal), (2. oldal)
Karácsonyi népszokások Tordason
Üdvözlet gróf Bethlen Istvántól
Dr. Habsburg Ottó aláírása
Tordas Baráti Kör találkozó
Hangyatörténet

A mi falunk

Az én falum a legérdekesebb a világon, ilyen az egész országban nincs. Nagyon jól érzem itt magam, pedig csak három éves koromban csöppentem ide. Nagyszüleim magukhoz fogadtak, ők az én gyámjaim, akiket a világon legjobban szeretek, tőlük sok-sok mesét hallottam kedvenc falumról.

Tordas kicsi eldugott falu, mégis mindenki ismeri, mert közel van a nagy utakhoz. Itt született Sajnovics János, aki felfedezte, hogy a lappok-finnek és a magyarok nyelvrokonok. Erről 1770-ben könyvet írt. De nemcsak nyelvész, csillagász is volt. Messze északon, Norvégiában kutatótársaival megfigyelte a Vénusz bolygó átvonulását a Nap előtt. 1778-ban erről is könyvet írt. Ebben a könyvben a világon először ő számolta ki legpontosabban a Nap és a Hold távolságát. Tordason Sajnovics Jánosról van elnevezve az iskola, van egy tér, a központban láthatunk egy szobrot is.

Mesélték, hogy a nagy háború előtt Tordas Hangyaszövetkezeti mintafalu volt. Gondolom, azért, mert olyan szorgalmasak voltak itt az emberek, mint a hangyák. Kidolgozták azt, hogy az állatokat egységesen, szépen, tisztán tartották. A dédnagymamám tojásai voltak a legnagyobbak. A földeken szövetkezeti munkában, egységesen termesztették a zöldségeket, gabonákat, gyümölcsöket. Ma már, ha egy sétát teszünk, még midig láthatjuk az akkor épült HANGYA Művelődési Házat, Óvodát, tornatermet, és a mezőgazdasági Fajtakísérleti Állomást. Tordas mintaszövetkezeti faluról megjelent könyvben még a dédnagypapám képe is benne van.

Még a nagy háború előtt az itt lévő kastélyt a legnagyobb sörgyáros, Dreher úr vette meg. A szomszéd faluban, Martonvásáron is van egy kastély, ahol Dreher úr testvére élt. Ezt a két kastélyt egy gesztenyefasorral ültetett hintóút kötötte össze. Ahogy hallottam a gesztenyefákat Erzsébet királynő, Sziszi halála után, több mint 100 éve ültették. Sziszit azért szeretem, mert sok rajzfilmet láttam róla és tudom, hogy szerette a magyarokat. Szerette az állatokat is. Ha ezen az úton sétálok, biciklizek vagy a kutyámat sétáltatom és felnézek az égboltra, látom, hogy a sok gesztenyefa lombkoronája végig az úton, mindenhol összeér. Az égbolt zöld a sűrű levelektől, a Nap itt-ott csillan be.

A másik dédnagypapám elég nagy lókötő lehetett. Ő úgy hívott engem, hogy Kiscsillag, ezért nagyon megszerettem. Kár, hogy meghalt, nagyon hiányzik. Elmesélte, hogy ő volt a tordasi Dreher úr kocsisa. Egyszer összekapott a másik urasági kocsissal. Összevesztek. Elcsattant egy pofon. Öregapámat megkérdezte Dreher úr: -Sándor, mi történt? Dédapám elmondta, hogy a másik kocsis szemet vetett az ő menyecskéjére, és erre tett ő pontot. Papám úgy mondta, hogy az úr azt válaszolta -"Sándor, én is ezt tettem volna!".

A tordasi kastélyban ma több mint 200 fogyatékos felnőtt él. Ők, ha a nevelők megengedik nekik, a faluban szabadon sétálhatnak és vásárolhatnak. Nagyon sok a tolókocsis és mozgássérült ember látható napközben itt. Szerintem Tordas még azért is híres lehet, mert ennyi beteg embert el tud tartani. Augusztus 20-án, a falunapon, az ünnepélyen és tűzijátékon együtt szórakoztunk. Nem láttam, hogy valaki csúfolt volna egy tolókocsis vagy beteg embert.

Amikor 3. osztályos voltam, a tanító nénikkel és az osztállyal egy egész napos gyalogtúrán, az Öreghegyen keresztül jöttünk Tordasra. Az Öreghegyen sok-sok finom szőlő és gyümölcs van, cseresznyével kínáltak minket. Majd a szép gesztenyesorra érkeztünk. Nagyon büszke voltam, hogy itt lehetnek a társaim. Amikor a nagy eső kimosta a földeket, itt találtam már régi pénzeket is.

Mióta élek felépült az új iskola, a teniszpálya öltözője, a sportpálya, a szabadtéri színpad és a buszmegállók. Itt az emberek sok közös ingyen munkát vállaltak, csak legyen új iskola, legyen vízmű, legyen minden ház előtt meggyfa.

Tavasszal a legszebb a falu, amikor virágzanak a házak előtt lévő meggyfák. Itt az emberek, mint a hangyák olyan szorgalmasak. Ezek a nagy épületek sok-sok fából, érdekes megoldásokkal, nagy terekkel készültek. Ahogy mesélték, a leghíresebb magyar építész Makovecz Imre tanítványának tervei valósultak meg. Az iskola olyan szép, hogy az aulájában házasságkötések is vannak.

Életem legszebb ruhája az volt, amikor koszorúslány lehettem. A falusi esküvőn, az utcán, mindenki előtt elvonult a násznép. Nagyon izgultam, hogy a koszorúslány ruhámban jól szerepeljek. Az iskolában nagyon sok virág van. Az emeletekről le lehet tekinteni a földszintre, ahol a falon ember nagyságú királyképek köszöntenek szemből a falon.

Itt nagyon híres emberek laknak, van tv-bemondó, színész, hegedűművész, szobrász és néptáncos. Én is szeretek néptáncra járni. Az ország legjobb néptánc oktatója címet elnyert tanárok tanítanak.

Ezért is sikerülhetett nekem 3. osztályos koromban eljutni Törökországba, Isztambulba egy fellépésre, ahol még afrikai, indiai és japán gyerekek is voltak. Örülök, hogy a falum küldött és támogatta az együttest.

Az osztályommal elmentünk a Háromsziget tóhoz, ahol a kilátótoronyba másztunk. Hidakon a szigetekre futkároztunk. Megcsodáltuk az egyedülálló nemeskócsag házaspárt, a vadkacsákat és a gólyákat. Az állatkertben mosómedvét, emut, lámát, pávát, fácánt, kecskét, birkát, vaddisznót, őzt, szarvast, magyar szürke marhát és lovakat láttunk. Nagybácsim, aki az állatokat telepítette, kérésemre adott nekem egy szép kecskét. A kecském, Mimike szemből nézve, tükrösen fehér és barna csíkos, szakálla és két, a pofáján, oldalt lelógói vannak. Nagyon szereti az autókat, mert mindig be akar ülni, ha nyitva felejtjük a kocsiajtót.

A mi utcánk neve HANGYA sor. Ez a legjobb utca a világon! Jó lejtős! Sehol a világon nincs olyan, csak itt, hogy a közlekedési táblák télen a szánkóknak adnak elsőbbséget! Minden autónak meg kell állni. Mindenki idejön szánkózni! Itt mindenfajta szánkó látható! Egy és többszemélyes. Műanyag, lapos és kormányos fém, vagy fa. Még fólián is csúsznak gyerekek. Az utcánk lejtős, így egészen a patakig lehet lecsúszni, ha jó a szánkó! Tordason mind a négy évszak gyönyörű!

Nagymamám, ha könyv nélkül mesél, mindig egy kis hangyának a kalandjait meséli. Ez a kis hangya még gyerek, volt már óvodás, most iskolába jár. Jóban van a kutyámmal, a cicáimmal. Nem tapossák el. Tud beszélni. Örül a napfénynek, szeret iskolába járni, tanulni. Szorgalmas, itt lakik az udvarunkban, a Hangya soron, velünk. Néha csintalan, összetör egy-egy poharat vagy tányért. Őszinte. Hamar sír.

Dédnagypapám és barátai, nénik és bácsik ősszel a legszebb gyümölcsöket és terméseket vitték a HANGYA Művelődési Házba az őszi terménybemutatóra. Nagyon örülök, hogy az idén is megrendeztük a bemutatót. Mindig volt és van szenzáció. Az idén csodálatosan szép faragott gyümölcskosarakat láttam.

Martonvásár, 2005. szeptember 27. Magyar Melinda 4. c



Lap tetejére


Szomszédolás...

A szomszéd falvakban sokszor ismerős emberekkel találkozunk. A Szent László víz mentén élő emberek ősidők óta szoros kapcsolatban élnek egymással. Erről ad bizonyságot az1337-ben a budai káptalan által kiadott okmány, amely a tordasi kőtemplomot jelölte határpontnak Kuldó és Tordas között. Ez azt jelenti, hogy Tordas nagy település lehetett, hiszen tíz falunak volt egy temploma a szentistváni törvény értelmében. Ugyanezen oklevél említi az első szabad királyi út vonalát, amely a királyi székhelytől, Esztergomtól - Bicske - Szent László-völgy - Martonvásár - Mohács - Eszék - felé vezetett.

1018-tól a királyi központ szerepét Székesfehérvár vette át. A budai rév felé vezető útvonal szintén itt, Martonvásáron vezetett át.

Martonvásár központjában lévő kereszteződés történelmi szereppel rendelkezik. A falvak közötti élénk kapcsolatokat nemcsak ma is kölcsönös munkahelyek, szórakozási lehetőségek, hanem a gyakori kölcsönös házasságok, rokoni kapcsolatok tükrözik.

Jelkép lehetne a martonvásári és a tordasi kastélyt összekötő, köznyelvben "grófi út", a ma már védett gesztenyés, amelyet Erzsébet királyné halála évében, 1898-ban létesítettek. A kapcsolatok egymás csúfolásán is érezhetőek: talán ismerősen hangzik, ha valaki félregombolja a kabátját, hogy "gyúróiasan gombolta", tordasiakat csak úgy emlegették, hogy "tordacsiak", Martovásárról induló legkorábbi vonat neve a "Balkán". Gyakran hangzott el, hogy a "martonyi vásárra akarsz menni, akkor korán kell kelni".



Lap tetejére

Szent László víz a hagyomány szerint

A korona, a palást és az országalma magától értetődően minden királyunknak jelképe volt. Itt, a Szent László nevét viselő völgyben szót kell ejtenünk egy olyan szimbólumról, ami kifejezetten Szent László alakjához kötődik.

Ez a szimbólum a csatabárd. A csatabárd összetett szimbólum, mely legelső soron az a rendíthetetlenséget, a szilárdságot fejezi ki.

A király által véghezvitt csodálatos vízfakasztásokkal kapcsolatos történetek az egész Kárpát-medencében elterjedtek. E szentkutak már a középkortól ismeretesek, említi az Érdy-kódex Karthauzi Névtelenje is, aki az 1520-as évek második felében

működött. A vízfakasztás módja lényegében háromféle módon fordul elő: az első típus az, amikor a király szavára (legtöbbször fohászára) tör fel a forrás, a második, amikor Szent László csatabárdjával, dárdájával vagy kardjával a sziklába vág, a harmadik pedig az, amikor a lova patkója nyomán fakad a víz. A középkor vége óta ennek a cselekedetnek az ábrázolása a legelterjedtebb, a képi megjeleníthetőség miatt természetesen a forrás a szimbolikus fegyverek által fakad.

A néphagyomány úgy tartja számon, mint a pogányok ellen harcoló kegyes lovag királyt. A háborúzásai miatt a legtöbb csoda a harcaihoz kapcsolódik. Így például a legenda szerint az ellenség elől menekülve a szikla meghasad előtte, éhező katonái táplálására szarvasbikák jelennek meg, imájára víz fakad a sziklából, ellensége elé dobott pénze kővé változott. A lovagkirály kultuszának köszönhetően a magyar katonák még a II. világháború idején is Szent László, segíts! - felkiáltással indultak a csatába.

Itt a Szent László víz mentén élő embereket nem csak a földrajzi egység, hanem a történelmi kor, a hagyományok és a közös lelki alkat kapcsol össze.


Lap tetejére


IDEA ASTRONOMIAE

A Vénusznak Nap előtti elvonulása viszonylag ritka jelenség, legközelebb 2004. június 8-án várható.

235 éve figyelte meg legutóbb a tudományos világ ezt a jelenséget. Tordasiak méltón büszkék lehetnek arra, hogy Sajnovics János e jelenség szemtanúja volt. Ő az akkori Európa több országában elismert tudósok előtt bizonyította be tételeit.

Sajnovics János 1733. május 12-én született Tordason. Jezsuita szerzetesként Nagyszombaton, Bécsben majd Győrött tanult. A bécsi, majd a nagyszombati csillagvizsgáló intézetben dolgozott.

Az 1769. június 3-án a Vénusz bolygónak a Nap előtt kell elvonulnia, állapították meg az akkori csillagászok. Ennek a jelenségnek a segítségével ki lehet számítani a Nap és a Föld távolságát. A csillagászokat lázba hozta ez a jelenség.

Dánia és Norvégia akkori királya, VII. Keresztély a tudományos vizsgálatok megkönnyítésére Norvégia legészakibb részén egy csillagvizsgáló tornyot épített, és meghívta oda Európa leghíresebb csillagászát, Hell Miksa bécsi egyetemi tanárt, akit Mária Terézia azzal bízott meg, hogy expedíciót szervezzen.

Hell elfogadta a kitüntető megbízást, és útitársául a magyar Sajnovics Jánost vette maga mellé. Választásának kettős célja volt: először is Sajnovicsot képzett csillagásznak ismerte. Másodszor: Hell jól tudta, hogy Vardő szigetén lappok élnek, s bizonyságot akart szerezni a magyar-finn-lapp nyelvrokonságról. Sajnovics János két könyvet írt az útról.

Az elsőt a Dán Királyi Tudományos Akadémia adta ki 1770-ben, melynek címe: Demonstratio, mely a nyelvrokosággal foglalkozik. Nemcsak a szavak hasonlóságát és hangzását vette figyelembe, hanem a két népcsoport nyelvtanát is összehasonlította.

A második egy csillagászai könyv; címe: IDEA ASTRONOMIAE, 1778-ban jelent meg Budán.

A magyar fordítás két jeles, Székesfehérváron élő férfiú nevéhez fűződik. Nagy Rezső nyugalmazott gimnáziumi tanár fordította latinról magyarra, fia Nagy Rezső, pedig szakmai konultánsa, aki a Kandó Műszaki Főiskola adjunktusa. A fordítás és hasonmás kiadás 1933-ban Székesfehérváron, a Terkán Lajos Bemutató Csillagvizsgáló gondozásában jelent meg.

A csillagászattal foglalkozó könyv lenyűgöző, jól érthetően fogalmaz és magyaráz.

Négy részből áll, részenként három-három fejezet található. Ciceró idézettel kezdődik: "Az ismeretlen iránt semmi vágyat nem érzünk." Az első rész: "Az észlelő csillagászat" bevezet a csillagászat titokzatos világába.

A második rész: A számoló csillagászat" bolygótáblázatok, naptárak, és csillagkatalógusok használatát mutatja be. Tudósaik előtt bizonyossá vált, hogy Sajnovics János Hell Miksával először számította ki a Nap és a Hold távolságát.

Harmadik rész: "A fizikai csillagászat" szemlélteti a galaxis titokzatosságát.

A negyedik rész: "A csillagászat hasznairól" már egy kicsit a jövőbe mutat. Említést tesz a földrajzi, hajózási és időszámítási hasznokról.

A könyv nyelvezete magával ragadó. Látszik, hogy jezsuita iskolában Ciceró stílusát sajátították el a növendékek.

Vardőből hazatérve Sajnovics Nagyszombaton élt, majd 1733-tól a Buda Csillagász -torony igazgatója volt. Nagyszerű csillagászunk 1785. május 4-én, Budán halt meg 52 évesen.

Dávid Anett, a Beethoven Általános Iskola volt tanulója, 2001-ben ezt a témát dolgozta fel részletesen. Munkájáért Európa I. helyezést érdemelt ki. Ezúton jut lehetőség a júniusi csillagászati jelenség megfigyelésére. Köszönjük.

Tordas, 2004. május 31.



Lap tetejére


Európa közel a csillagokhoz

Esszém témájának Sajnovics János életét, életművét és örök értékű könyveit választottam. Nemcsak azért, mert híres nyelvész és csillagász volt, hanem azért is, mert mint Tordas közelében élőnek kötelességem megemlékezni a XVIII. századi Európa elismert polihisztoráról.

Sajnovics János 1733. május 12-én született a Fejér megyei Tordason. Jezsuita szerzetesként Nagyszombatban, Bécsben, majd Győrött tanult. Miután felvették a jezsuita iskolába, a rend előírása szerint 1748. szeptember 24-én Pesten minden ingó és ingatlan vagyonáról bátyja, Sajnovics Mátyás javára végrendelkezett. Magának csupán évi 50 forint jutattást kötött ki. Hittudománnyal, mennyiségtannal és csillagászattal foglalkozott.

A bécsi, később a nagyszombati csillagvizsgáló intézetében dolgozott.

Életének egy véletlen epizódja sodorta a nyelvhasonlítás területére. A csillagászok megállapították ugyanis, hogy 1769. június 3-án a Vénusz bolygónak a Nap előtt kell elvonulnia, s ennek a jelenségnek a segítségével ki lehet számítani a Nap és a Föld távolságát. A csillagászokat lázba hozta ez a nagy lehetőség.

Dánia és Norvégia akkori királya VII. Keresztély a tudományos vizsgálatok megkönnyítésére Norvégia legészakibb részén egy csillagvizsgáló tornyot épített és meghívta oda Európa leghíresebb csillagászát, Hell Miksa bécsi egyetemi tanárt, császári és királyi csillagászt, akit Mária Terézia azzal bízott meg hogy expedíciót szervezzen.

Hell elfogadja a kitüntető megbízást és útitársul a magyar Sajnovics Jánost vette maga mellé. Választásának kettős célja volt: először is Sajnovicsot képzett csillagásznak ismerte. Másodszor Hell jól tudta, hogy Vardö szigetén lappok élnek, s bizonyságot akart szerezni a magyar-finn-lapp nyelv- rokonságról. Hell Magyarországon, Selmecen született, de huzamos külföldi munkái miatt már nem tudott jól magyarul, ezért szüksége volt egy magyar segítőtársra.

1768 őszén érkeztek meg északi állomáshelyükre.

A csillagászati előkészületekkel párhuzamosan mindjárt hozzáláttak a nyelvészeti tennivalók elvégzéséhez. A lapp és a magyar nyelv összehasonlítását Sajnovics végezte.

Ez még magában nem is lenne egyedülálló, hiszen rajta kívül is voltak nyelvkutatók, akik a magyar-lapp nyelvrokonsággal foglalkoztak. De ő volt az első, aki nemcsak a szavak hasonlóságát és hangzását vette figyelembe, hanem a két népcsoport nyelvtanát is összehasonlította. Egybevetette a szavakat és az alaktani elemeket: képzőket, jeleket és ragokat.

A világon először használta fel a szerkezeti elemeket a nyelvhasonlításban, s ezzel világszerte hatalmas érdemeket szerzett. Megállapította az igeragozási rendszer, a birtokos személyjelzés azonosságait, a számnevek, a -k többesjel, a

-bb középfokjel egyezését. (tehát azt mondjuk. öt kutya, nem kutyák)

Közös vonásnak tartotta azt, hogy nyelvünkben és a rokon nyelvekben nincs nyelvtani nem (hímnem, nőnem, semleges nem). Összehasonlította a két nyelv szókincsét.

Vardö szigetéről visszajövet a magyar tudós hét hónapot töltött Koppenhágában és dán tudósok előtt beszámolt vizsgálódásainak eredményeiről, amelyet a "Demonstratio" című művében foglalt össze. Kéziratát először a Dán Királyi Tudományos Akadémia adta ki könyvalakban 1770-ben. A könyévre, melynek teljes címe Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse - egész Európa tudományos világa felfigyelt.

A koppenhágai kiadás mellett csakhamar sor kerül egy magyarországi kiadásra is, Nagyszombat városában, 1771-ben. Ezt a kiadást a Pázmány Péter alapította nagyszombati egyetem jeletette meg.

Sajnovics ebben a kiadásban tette közzé először a Halotti Beszéd szövegét a latin nyelvű Pray-kódexben a XIII. század elejéről fennmaradt legelső összefüggő szövegű magyar nyelvemlékünket. Ez a nyelvemlék az Árpádkori latin miséskönyvnek, az ún. Pray-kódexnek 154. levelén olvasható. A latin kódexet 1226 előtt fejezték be és 172 hártyalevélből áll. A kódex a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona, az egykor Pozsony megyéhez tartozó Deáki község bencés templomának tulajdona volt. Itt fedezte fel Pray György történetíró (1723-1801), ezért is viseli az ő nevét a kódex.

Először latinul, majd angolul is kiadták. Érdekes, hogy nemcsak a magyar és lappföldiek körében ért el sikereket. Más nyelvűek is nagy érdeklődéssel fordultak könyve felé. Bár a mai napig is tisztázatlan a magyar-lapp rokonság, mégis hatalmas lépés volt könyve a nyelvkutatás történetében.

A Norvégiai út fő célja a csillagászat volt.

Sajnovics csillagásznak tartotta magát, ezért megírta IDEA ASTRNOMIAE című könyvét, amit 1778-ban adtak ki először. A magyar fordítás két jeles, Székesfehérváron élő férfiú nevéhez fűződik. Nagy Rezső nyugalmazott gimnáziumi tanár fordította latinról magyarra, szakmai konzultánsa pedig fia, aki szintén Nagy Rezső névre hallgat, s a Kandó Műszaki Főiskola adjunktusa.

Talán mondanom se kellene, fantasztikus könyv. Én magam is olvastam, történelem tanárnőm buzdítására, egy hasonmás kiadást. Lenyűgöző, hogy milyen érthetően fogalmaz és magyaráz meg dolgokat a csillagászatról. Azt hinné az ember, hogy egy csillagászatról szóló könyv unalmas és nehéz olvasmány, de ez nem igaz. A szerző úgy írta ezt a könyvet, hogy könnyen meglehessen érteni a csillagok világát.

A Vénusznak a Nap előtti átvonulása viszonylag ritka jelenség, legközelebb 2004. Június 8-án várható.

A könyv négy részre osztható, s ezen belül is három-három fejezet található. Mivel a szerző Ciceró stílusát alkalmazza, talán nem is meglepő, hogy a könyv egy tőle származó idézettel kezdődik: "Az ismeretlen iránt semmi vágyat nem érzünk."

Az első részben bepillantást nyerhetünk a csillagászati eszközök kinézetéről és használatáról. Valamint különböző csillagászati észleléseket mutat be. Minden apró részletet megmutat. Címe " Az észlelő csillagászat" . Az író kérdéseket tesz fel, majd ezekre választ adva bevonja az olvasót a csillagászat titokzatos világába. Az egész könyv szerkezetére ez a jellemző. Úgy fogalmaz már a mű elejétől kezdve, mintha jó ismerősei lennénk, s a bonyolult csillagászat a leghétköznapibb téma lenne. Az Idea Astronomie egy beszélgetés, beszélgetés Sajnovics Jánossal, a csillagok egyik legnagyobb csodálójával.

A második rész "A számoló csillagászat" a bolygótáblázatokat, a naptárok használatát és a csillagkatalógusokat szemlélteti. Ebben a fejezetben már magához láncol a könyv. Az eddig megtudottak után szeretnénk még több kérdésre választ kapni. A legszárazabb, és tudományosabb dolgok is kíváncsivá teszik az embert. A fejezet végéhez közeledve szinte mi is csillagászokká válunk és a világegyetem kutatása mellett a szerző lesz példaképünk. Úgy beszél a csillagokról, mint a szülőkről, szeretettel tisztelettel és csodálattal.

A harmadik rész "A fizikai csillagászat" talán a könyv legérdekesebb része. Itt már nemcsak a csillagok fizikai rendszeréről és hatásairól beszél, hanem a csillagok erkölcsi hatásairól is ír. Szemlélteti a galaxis titokzatosságát és azt, hogy bár sokat tud a csillagokról, de kérdések mindig lesznek velük kapcsolatban. Kiemeli nagyságukat és rejtélyességüket.

A negyedik rész "A csillagászat hasznairól" már kicsit a jövő-be tekint. Mikor már említést tett a földrajzi, hajózási és időszámítási hasznokról, "Utolsó" címmel ismerteti a csillagászat hasznát ISTEN megismerésében. Azt sugallja, hogy a múltban, bár ismerték a csillagokat, nem tudtak róluk mindent, a jelenben is milliónyi kérdés forog körülöttük és ez a jövőben sem lesz másképpen. S ha fölnézünk, temérdek "titkot" látunk ragyogni az égen.

Mindenkinek ajánlom, hogy olvassa el ezt a könyvet. Bár ezt a remekművet nemcsak Sajnovicsnak köszönhetjük, hanem id. Nagy Rezsőnek is, aki magyarra fordítva lehetővé tette nekünk e könyv olvasását. Szeretnék néhány szót idézni tőle:

"A mű nyelvezete magával ragadó. Látszik, hogy a jezsuita iskolákban Ciceró stílusát sajátították el a növendékek. Megragadó az a lelkesedés is, amellyel a szerző a csillagászat szépségeit, hasznosságát elemzi, s tiszteletre méltó alázatát, amelyjel mint hívő ember és pap kutatja a világmindenség titkait."

Így emlékezik id. Nagy Rezső erről a csodálatos alkotásról.

Vardöből való hazatérése után Sajnovics János Nagyszom-baton élt, míg 1773-ban pápai bulla föl nem oszlatta a jezsuita rendet. Ezt követően az esztergomi egyházmegye papjaként a Nagyszombatról Budára áttelepített egyetemnek a budai Várpalotában berendezett csillagda az ún. Budai Csillagász-torony igazgatója volt. Több tízezer megfigyeléssel igazolta a csillagászatban való jártasságát.

Nagyszerű csillagászunk Budán halt meg 52 évesen 1785. május 4-én. 1970 májusában a Fejér megyei Tordason híres

dán, norvég, amerikai és magyar nyelvtudósok a Magyar Tudományos Akadémia lebonyolításában emlékülésen vettek részt, Sajnovics János könyvének, a Demonstráció meg-jelenésének 200. évfordulóját ünnepelték. A Sajnovics-emlék-ünnep résztvevői a Sajnovics-kastély főépületében elhelyezett emléktáblát koszorúzták meg. Az áll rajta, hogy itt született 1733-ban Sajnovics János csillagász és nyelvész, az össze- hasonlító nyelvtudomány úttörője.

A történelemben általában azokra emlékszünk, akik valamilyen hőstettet hajtottak végre, de Sajnovics ennek ellenére a magyar nyelvhez való szeretete miatt vált híressé és feledhetetlenné. Nagyon sokat köszönhet neki a magyar nép és a magyar nyelv.

Sajnovics János csillagászati könyvének hasonmás kiadása és magyar nyelvre fordítása lehetővé tették, hogy mi diákok is közelebb kerüljünk a csillagokhoz, mivel Sajnovics könyvei azokat lehozták az égből.

Martonvásár, 1999/2000. december január hó; Dávid Anett



Lap tetejére


Europe near the stars

I have chosen János Sajnovics's life, work and his books of lasting value for the theme of my essay. Not only because he was a famous linguist and an astronomer but also because - living near Tordas - I feel myself bound to commemorate the well- known polymath of the 18th century Europe.

János Sajnovics was born on 12th May 1733 at Tordas in Fejér county. As a Jesuit school he learnt in Nagyszombat, Vienna and Győr. After he had been

admitted to the Jesuit he -following the rules of his order - made his will in which he left all his wealth to his brother, Mátyás Sajnovics on 24th September 1748 in Pest. For himself he reserved only 50 forints for each year. He studied theology, maths and astronomy.

He worked in observatories, first in Vienna, later in Nagyszombat.

An accidental episode of his life made him start dealing with comperative linguistics. Astronomers found that the Venus would pass in front of the sun

on 3rd June 1769 and this phenomenon could help them calculate the distance between the Earth and the sun. The astronomers were thrown into a fever by this great possibility.

Keresztély VII , the king of Denmark and Norway built an observatory tower in the very northern part of Norway to facilitate the scientific examinations and also invited there the most famous astronomer of Europe, Miksa Hell , the professor of Vienna, Imperial and Royal astronomer, who was chayed with organizing an expedition by Mária Terézia.

Hell accepted the commission and took the Hungarian János Sajnovics with himself . He had 2 purposes: first, he regarded Sajnovics a talented astronomer. Secondly, Hell knew that ,on the island of Vardö there were living Lapps and he wanted to prove the Hungarian-Finnish-Lapp linguistic affinity.

Hell was born in Selmec, Hungary but because of his working abroad for a long time he could not speak Hungarian well, that is why he needed a Hungarian helper.

They arrived at their northern station in the autumn of 1768.

Parallelly with the astronomical preparations they immediately started to do the linguistic tasks. It was Sajnovics who compared the Hungarian and the Lapp languages.

This, itself would not be a unique thing as there were other linguists who dealt with the Hungarian-Lapp linguistic affinity. However, he was the first who did not only consider the similarity sound of the words but also compared the grammar of the two languages. He compared the words and the morphological elements: affixes, suffixes, endings.

He was the first to use the structural elements in comperative linguistics and with this he gained distinction all over the world. He established the identity of the conjugation-system and the possesive suffixes, the concord of numerals and the plural marker and the comperative marker.

He regarded it a common feature that in our language and other related languages there is no gender.He also compared the vocabulary of the two languages.

Having arrived from the island of Vardö the Hungarian scientist spent seven months in Copenhagen and in the presence of Danish scientists he gave an account of his results which he summarized in his work ' Demonstratio'.His manuscript was first published in 1770 by the Danish Royal Academy.

His book, the complete title of which is ' Demonstratio idioma Ungarorum et Lapponum idem esse' was recognized by the whole scientific world of Europe.

Soon after the Copenhagen edition a Hungarian one took place in Nagyszombat in 1771. It was published by the university of Nagyszombat that was established by Péter Pázmány.

In this edition Sajnovics first published the text of the Funeral Oration, our earliest record of the Hungarian language that had remained in the Latin Pray-codex from the beginning of the 13th century.

This linguistic record can be read on p.154 of the so-called Pray-codex, the Latin missal from the age of the Árpáds. This Latin codex was finished before 1226 and it consists of 172 parchments. It belongs to the Hungarian National Museum and it bears the name of the historian György Pray

( 1723-1801 ) who found it in the Benedictine church of the villiage Deáki in Pozsony county.

First it was published in Latin later in English, too. It is interesting that it has been successful among the Hungarians and the Lapps and other nations as well.

Though the Hungarian-Lapp relation is still unclarified this work has been a great step in the history of linguistics.

The main purpose of the journey to Norway was astronomy. Sajnovics regarded himself an astronomer so he wrote his book ' Idea Astronomiae '

that was first published in 1778.

The Hungarian translation was made by two excellent men living in Székesfehérvár. Rezső Nagy, a retired grammar school teacher translated it from Latin to Hungarian, and his consultant was his son, whose name is also Rezső Nagy and he is a teacher of Kandó College of Technology.

Needless to say, it is a fantastic book. I, myself have also read a facsimile edition of it on the encouragement of my history teacher. I was fascinated by the understandable way he writes about astronomy. You might think that a book on astronomy is boring and difficult to read but it is not true. The author wrote it in a way which makes it easy to understand the world of the stars.

The pass of the Venus in front of the sun is a relatively rear phenomenon, the next one will be expected on 8 the June 2004.

The book consists of four parts and each part contains three chapters. The author uses Cicero's style, no wonder it stars with a quotation from him: 'We have no desire for the unknown.'

In the first part we may have a look into the astronomical appliances and their use. In addition, it shows astronomical observations in details. Its title is ' The observing astronomy ' The writer asks qoestions and also answering them lets the reader enter the secret world of astronomy. His style makes us feel as if we were good acquaintance and as if the difficult astronomy were the most common topic. The ' Idea Astronomiae ' is a talk with János Sajnovics, one of the greatest admirer of the stars.

The second part ' The calculating astronomy' presents the charts of the planets, the use of calendars and the starcatalogues. This chapter is really fascinating. We would like to know more and more. Even the driest and most scientific facts make us more curious.It became sure for our scientists that János Sajnovics and Miksa Hell could calculate the distance between the sun and the moon in the most exact way. Getting towards the end of the chapter we almost become astronomers and the author becomes our model. He talks about the stars as if they were his parents, with love and admiration.

The third part, ' The physical astronomy ' is perhaps the most interesting part of the book. Here he does not only talk about the physical system of the stars but also about their moral influence. He demonstrates the secret world of the galaxy and the fact that inspite of his great knowledpe about the stars there will be questions forever.

The fourth part, ' The use of astronomy ' looks into the future. After mentioning its use in geography, navigation and time, in the last chapter he writes about its use in the recognition of God. In the past the stars were known but not everything was known about them, the same is true for the present and future. If we look up we can see plenty of secrets shining in the sky. I suggest that everybody should read this book. We are also grateful to Rezső Nagy, who made it possible for us to read it. Here is a quotation from him: ' The language of the work is fascinating . It is obvious that in the Jesuit schools the students learnt Cicero's style. The enthusiasism with which he analyses the beauty and usefulness of astronomy and his humility with which he both as a priest and a religious man searches for the secrets of the universe are fascinating'.

After arriving home from Vardö János Sajnovics lived in Nagyszombat until the Jesuit order was dissolved by a papal edict in 1773. After that he - as a priest belonging to the Esztergom diocese - became the director of the so-called Astronomy Tower of Buda which was set up in the Castle of Buda and belonged to the university that was removed here from Nagyszombat. Thousands of is observations proved his talents in astronomy.Our excellent astronomer died in Buda on 4th May 1785, he was 52 years old. In the May of 1970 a commemoration meeting was held at Tordas, Fejér County, where famous Danish, Norwegian, American and Hungarian linguists took part, it was organized by the Hungarian Academy of sciences to celebrate the 200 the anniversary of Sajnovics's 'Demonstratio' . The participants of the commemoration laid a wreath on the memorical plaque in the Sajnovics-Castle. It says that there was born János Sajnovics astronomer and linguist a pioneer of comperative linguistics.

From the history we usually remember those who performed heroic deeds, however, Sajnovics became famous and unforgettable by is love of the Hungarian language. The Hungarian people and also the language can thank him a lot. The facsimile edition of is astronomical book and also its Hungarian translation made it possible for us, students to get nearer the stars, because is books have brought them down from the sky.

December/ January 2000/2001 Martonvásár; Anett Dávid

Lap tetejére


BALOGH ELEMÉR

(Bp., 1871. okt. 22. - Bp., 193 8. aug. 13.): politikus, közgazdasági író.


Kereskedelmi Akadémián tanult. 1893-tól kezdve Európa nagyvárosaiban tanulmányúton volt. Károlyi Sándor indítványára 1898-ban a Magyar Gazdaszövetség megbízta a Hangya Fogyasztási Szövetkezet megszervezésével, 1900-ban a Hangya ügyvezető igazgatója lett. 1916-ban megalapította a Hangyaipar Részvénytársaságot, az ÁFOSZ munkásszövetkezet ellensúlyozására. 1905-ben megszervezte a Háztartás Fogyasztási Szövetkezetet. 1919 végén az Országos Központi Hitelszövetkezet és a Magyar Mezőgazdák Szövetkezete részvételével megalapította a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Részvénytársaságát, a Futurát. Az ő kezdeményezésére alakult meg 1920-ban a budapesti tudományegyetem közgazdasági kara. 1925-ben tiszteletbeli közgazdasági doktorrá avatták. 1927-ben felsőházi tag lett. 1934-ben nyugdíjaztatta magát, ettől kezdve a Hangya elnöke volt. Szerkesztette a fogyasztási szövetkezetek Szövetkezés c. hivatalos lapját. Valutapolitikai és szövetkezetpolitikai tanulmányokat írt. A valuta szerepe a gazdasági válságban (Bp., 1896); Közgazdasági egyetem (Bp., 1900); Tájékoztató fogyasztási szövetkezetek szervezéséről (Bp., 1910);
forrás: életrajzi lexikon



Lap tetejére


Hangya

Átgondolva ránk hagyott értékek sokrétűségét, kitekintve környező települések megmaradt értékőrző hagyományaira, láthatjuk, hogy Tordas az értékek megőrzésében élmezőnyben foglalt és foglal helyet.

Elődeink által megteremtett és fennmaradt értékek saját korukban is eszmei harcok során teremtődtek meg. Sok épület, szokás és hagyomány fennmaradt, pedig a maga korában jelentős pénzhiány és nélkülözés volt a világban, tordasi emberek kétkezi munkája nélkül nem láthatnánk sok épületet, közművet, a szokások megtartása és az összetartozás felülkerekedett minden eszmei irányzaton. Mindezek számunkra fontosak. Ezért a források bemutatása elkerülhetetlen.

Településünk XX. századi történelmének kutatása sok akadályba ütközik. Bármilyen politika, vagy irányzat uralkodott, itt mindig az erkölcsös útravaló maradt meg, pedig az akkori kihívások sem különböztek az előzőktől, a megmaradás volt a fő tényező, ami sikerült. Tehát az értékeket megtartó, ?szorgalom, összefogás, összetartozás- megmaradt. A megteremtett értékek mindig a falu közös érdekeit, a közös termelést, oktatást és művelődést szolgálták, jelentős mértékben javították a település környezeti klímáját, az eltelt évszázadok során jelentősen javították az emberek természetes közérzetét.

XXI. század sokrétű kihívásai, semmiben sem különböznek elődeink kettős tudatától, hol a pogányok és keresztények (István és Koppány), hol a labanc és kuruc, hol a jobb és a bal (vagy, kelet és a nyugat) küzdött, vagy egyéb érdekek (pénz és befektetés vagy a politikai irányzatok) játszottak erőteljes szerepet a magyar nép, közvetve Tordas történelmében.

Tordas mintafaluról számtalan okmány és képanyag közül legfontosabbakat szeretném közreadni, melyeket Tordas falu lakói megőriztek és gyűjtöttek, archiválás céljából, e források részben 50% a falu lakosságának gyűjtése ?főleg Kis, Klucsik, Németh, Piláth, Pintér, Márki, Bedi családok és mások részéről, melyet Toman József számítógépre mentett.

Tordas, a Balogh Elemér Szövetkezeti Mintafalu című könyv, (Wünscher Frigyes munkája) 1943-ban jelent meg, a II. világháború alatt. Tordason sokak által féltve őrzött könyv.

                                                                                                                      Toman Ilona



Lap tetejére


Tordas mintafalu helyi szervezője - Podhradszky János

(1876-1950)

 

Tordas mintafalu helyi szervezőjének és éltetőjének markáns arcélét,  magyaros bajuszát, életet sugárzó tekintetét idézzük fel.

 

Podhradszky János 1876-ban született Tordason. Édesapja Podhradszky János családjával itt élt és tanított Tordason, édesanyja Lanstyák Ludmilla. Iskoláit Tordason kezdte. Gimnáziumba Bonyhádon és Sopronban járt. Sopronban végezte el a teológiát is, majd Jenában tanult tovább.

 

Lelkipásztor működését Szarvason kezdte, ahol lelkész-elődjének, örökemlékű  Tessedik Sámuelnek törhetetlen, szívós akaratát, családokat boldo­gító munkáját ismerhette meg.

 

1903-ban a Szentetornyán megalakult Egyházközség hívta meg lelkészének. Itt nősült meg.  Felesége Dankó Ilona, Dankó Sámuel szarvasi igazgató tanító, és Brózik Amália leánya, négy gyermekük született.

1907-ben a tordasi gyülekezet őt, a helyi evangelikus tanító fiát, szülőfalujá­ba hazahívta, a megüresedett lelkészi állásra. Majd később a Fejér-Komáromi-Egyházmegye esperesének válasz­tották meg.

Podhradszky János 36 évig szolgált a tordasi gyülekezetben.

Az egyházi élet hosszú időre emlékezetes eseményeket őriz meg lelkészsége idejéről. Templomtatarozás, harangszentelés, lelkészlak­építés, hősi emlékmű-avatás.  Ennyi minden eddig még egy tordasi lelkésznek sem jutott osztályrészül. Az eredmények ugyanannyi, sőt több részfeladatot követeltek, munkát és fáradságot.

 

Tessedik példája nyomán vallotta, hogy a jó pásztor nem elégszik meg az ige hirdetésével, hanem maga is részt vállal a küzdő emberek hétköznapjaiból, hogy bajaikat, gondjaikat jobban megértve a jobb sors megalapozását segíti.

 

A szövetkezeti mozgalom tiszta szívű apostola volt. Szava és keze munkája nyomán rendezett falu, mintagazdaság, intézmények nőttek - s ő megmaradt szegénynek és szolgának. Gazdasági munkásságának koronája Tordas szövetkezeti mintafalu volt.

Számos polgári és egyházi tisztséget viselt. A Hangya, hitel- és tejszövetkezet vezetése szaporította a teendőit.  „A gyanú nem kezdhette ki, mert esetleges tiszteletdíjról közgyűlésen határoztak, akkor is, amikor meg­állapítása kifejezetten az igazgatóság hatáskörébe tartozott. Házvétel, építkezés meg nem történt a tagok megkérdezése nélkül. Így alakult ki az az egyetértő együttműködés, vezetők és vezetettek kö­zött, aminek döntő jelentősége volt abban, hogy a községet szövet­kezeti mintafalunak választották.”  

 

Áldozatos munkájáért 1938-ban a legfelsőbb elismerés jeleként „Signum laudis" kitüntetést kapott. Még életében gyönyörködhetett fáradozásainak gyümölcseiben, híveinek és falujának felemelkedésében.

 

 

                                                                                                                                       Toman Ilona       

 

Koren Emil és Péter unokák visszaemlékezéseit és a képeket Toman József gyűjtötte.

 

Podhradszky János Tordason közvetlen meghívása után 1907-1908 körül

A világháborúban adományozott harangok helyébe 1926 októberében két új harangot szenteltek

 

Az evangelikus templom az 1900-as évek elején

Az első szövetkezeti üzlet

 

Podhradszky János 1876-1950 lelkész Tordason  

Tordasi Tejszövetkezet

 

Podhradszky János beszél az első világháborúban elhunytak hősi emlékművének avatásakor

A parókia 1907-ben, ide érkezett Podhradszky János.



Lap tetejére


Mi lesz veled kastély?

Tordas szívében 300 éve áll egy kastély. E kastély elődjének tekinthető kúria építtetője, a tordasi kálozi Sajnovics Mátyás, 1692-ben Győr vármegye jegyzője, majd alispánja volt. A török hódoltság elmúltával, nemesi címét és előneveit 1687. február 7-én I. Lipót királytól kapta.

A falut újratelepítő (II.) Mátyás birtokossága alatt élte Tordas - és a család is - fénykorát. Sajnovics valószínűleg kibővítette az épületet. Ebben a kastélyban született 1733. május 12-én a Sajnovics família legismertebb tagja Sajnovics János, tordasi és kálozi, jezsuita szerzetes, nyelvész, csillagász, akadémiai és egyetemi tanár; az összehasonlító nyelvtudomány egyik úttörője, a Dán Királyi Tudományos Akadémia tagja.

Két könyvet írt, egy nyelvészeti könyvet 1770-ben Demonstráció címen, ezt a Dán Királyi Tudományos Akadémia adta ki. Sajnovics ebben a kiadásban tette közzé először -vitatatlanul nagy érdem- a Halotti Beszéd szövegét, a XIII. század elejéről fennmaradt legelső összefüggő szövegű magyar nyelvemlékünket. Ez a nyelvemlék az Árpádkori latin miséskönyvnek, az ún. Pray-kódexnek 154. levelén olvasható. Ezt a kódexet 1226 előtt fejezték be, 172 hártyalevélből áll. A kódex a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona, az egykor Pozsony megyéhez tartozó Deáki község bencés templomának tulajdona volt. Itt fedezte fel Pray György történetíró (1723-1801), ezért is viseli az ő nevét a kódex. 1970 májusában a Fejér megyei Tordason híres dán, norvég, amerikai és magyar nyelvtudósok a Magyar Tudományos Akadémia lebonyolításában emlékülésen vettek részt, Sajnovics János könyvének, a Demonstráció megjelenésének 200. évfordulóját ünnepelték. Sajnovics csillagásznak tartotta magát, ezért megírta IDEA ASTRNOMIAE című könyvét, amit 1778-ban adtak ki először Budán. Norvégiából való hazatérése után Sajnovics János Nagyszombaton élt, míg 1773-ban pápai bulla föl nem oszlatta a jezsuita rendet. Ezt követően az esztergomi egyházmegye papjaként a Nagyszombatról Budára áttelepített egyetemnek a budai Várpalotában berendezett csillagda az ún. Budai Csillagász-torony igazgatója volt. Több tízezer megfigyeléssel igazolta a csillagászatban való jártasságát.

Sajnovicsok után a báró Palocsay, majd a gróf Batthyány család vásárolta meg az épületet. 1875-ben Dréher Antal, a híres kőbányai sörgyáros birtokába került az uradalom és a kastély, akik a martonvásári kastély felé az Erzsébet királyné ellen elkövetett merénylet után, az ő emlékére ültetett -ma már védett- gesztenyesoron közlekedtek.

Az épületet a XIX. század végén historizáló-romantikus Tudor-stílusban átépítették. A kerti homlokzaton a Dreher család címere látható. A díszterem faburkolatot, a mennyezet kazettás kialakítást kapott. Ezekben a kazettákban a Dreher család versenylovait és vadászebeit ábrázoló olajképek Otto Walter 1899-ben készült munkái, még talán láthatóak. A Drehereket szívósság és munkaszeretet jellemzi, jó iparosok, kiváló mezőgazdák, sőt, még arra is volt idejük, hogy a lóversennyel és vadászattal foglalkozzanak. Ez a kastély látta vendégül György walesi herceget, a későbbi VI. György angol királyt, aki itt vadászott.

Alexander Brody apja hozta be a legjobb ügetőket a negyvenes évek végén Amerikából, Dreher-Hardy Béla nagyapja és dédapja osztrák és magyar derbygyőztesek sokaságát tenyésztette. A Dreher-birtokot 1936-ban felosztották, a kastély a hozzá tartozó gyümölcsössel és a belmajornak nevezett gazdasági egységgel - összesen 2933 katasztrális holddal- - dr. Hardy-Dreher Béláné, született Dreher Mária tulajdonába került. XX. század közepén államosították a kastélyt, és úttörőtábort helyeztek el benne. Később a legendás Aranycsapat edzőtáborát, majd 1957-ben szociális otthont alakítottak ki falai között. 1982 óta a falu életéhez tartozott a kastély épületében élő értelmileg akadályozott emberek, akik 2000. május 15-től új, modern 200 férőhelyes épületet is birtokukba vehették. 2006. március hónapban a kastély épületét teljesen kiváltotta a 60 férőhelyes az új ápoló-gondozó célú otthon. Ebből is látható, hogy a kb. 1800 lakost számláló Tordas falu jelentős toleranciával bír a másság elfogadása terén. Az angolpark fáinak egy részét 1945 után kivágták.

A kastély 8 éve részben, 2 éve teljesen üres, eladó. Tulajdonosa a Fővárosi Önkormányzat. 2007-ben legutóbb 2008 júliusában eladásra meghirdették, mindkét esetben az 5 hektáros, 4145 m2 területű felépítményes ingatlan (műemlék) értékesítésének induló eladási ára: 281.631.000,-Ft + ÁFA volt. Az eladási kísérletek nem valósultak meg.

A vevőnek át kell gondolni, hogy; mit kell tenni a védelem keretében? A feladat általában hármas: elsősorban és legfőképpen fenn kell tartani a műemléket, meg kell akadályozni lassú vagy gyors pusztulását. Ehhez elengedhetetlen a célszerű hasznosítás. S harmadikként ügyelni kell arra, nehogy hozzá nem értő, vagy éppen ártó beavatkozás károsítsa a műemléki értékeket.
Lehetséges, hogy lesz olyan befektetői csoport, aki a vételárral együtt, beleértve a szakszerű felújítást, az 1 milliárd forint körüli összeget elő tudja teremteni.

Jó példa a fehérvárcsurgói kastély Európa uniós felújítása. Ott az eredeti tulajdonos Károlyi Sándor leszármazottja is aktív részt vállalt, így ő ott egy lakosztállyal bír. Legutóbb tudomásomra jutott a Dreher család leszármazottainknak címe, elérhetősége. Dreher-Hardy Béla és Jenő urakkal sikerült kapcsolatot teremtenem. Mint elmondták a Dreher-Hardy családnak nincs kártérítési igénye, de szívesen segít befektető és Európa Uniós pályázati lehetőségek felkutatásában.

A kastély és a park 60 éve lassan pusztul. Ha átgondoljuk és kikérjük a műemlék- felügyelőség véleményét, biztos lehetünk, hogy alapzat és a pince vizesedésének meggátolása, a tetőszerkezet felújítása, az elektromos vezetékek és vizesblokkok, a nyílászárók teljes cseréje és a fűtés hiteles megoldása nagy feladatot adhat. Ehhez társul a teljesen lepusztult park felújítása. Mindez és további működtetés legalább 30-50 embernek adna állandó munkalehetőséget. Ha a hazai és az európai lehetőségeket nézzük az épületből és parkból Magyar Egészség Szolgáltatóház, Szálloda, Szabadidőközpont és Múzeum létesülhetne. Ha az épület marad lakatlan, üres pár év múlva az elbontása és romok eltakarítása is adhat (csak ideiglenesen) 30-50 embernek munkát. Addig is télen-nyáron óvni kell a beázások ellen, télen esetenként fűtésről kellene gondoskodni nyáron pedig fűnyírásról, mindez a terület kihasználatlanságát tekintve kidobott pénz. Tordas szívének sorsa megoldásra vár.

Toman Ilona



Lap tetejére


Cseh Tamás

Cseh Tamás és családja összeforrt Tordas múltjával és jelenével. Édesanyja, Cseh Ferencné 1997 júliusában, a 2. Tordas találkozón így emlékezett:

"Tordas, első magyar szövetkezeti mintafalu volt. Mintának készült, hogy majd idővel a magyar falvak hozzá hasonlítsanak.
Volt egy mintatelep, annak a mintatelepnek volt férjem Cseh Ferenc a vezetője. Volt ott egy szövetkezeti iskola, ami most a Fajtakísérleti Állomás, ott képezték ki a leendő faluvezetőket. Én akkor gyermeket vártam, akkor született Sára nevű gyermekem, aki most orvos.
Férjemnek nagyon tetszett a munka. Az itt élő emberek nagyon lelkesek voltak akkor is. Sokat változtattak a falun is. A HANGYA is sokat segített anyagilag is. Emelte ezeket a közhasznú házakat is. Modern baromfi és állattenyésztést hirdetett. Akart egy tordasi mintát, hogy szőni tanuljanak meg az asszonyok. Kenderáztató is volt itt. Szövés és fonás. Volt egy nagyon szép szövésminta, úgy tervezték, hogy eredeti tordasi lesz.
Emlékszem egy Kis Ilus nevű asszony volt, aki folytatta végül is. Még volt nekem is abból az anyagból ruhám."

2005-ben, következő Tordas találkozón Cseh Tamás "A gyermekkorom" című művét a tordasi színpadon is elénekelte.
Ekkor előkerült az egyetlen utolsó Cseh Tamás Toldi illusztráció az iskola padlásáról, amit megmentettünk, ekkor megkértük Tamást dedikálja. (Toman Ilona) Tordas Értékei 2008/4.



Lap tetejére